Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

ségből: többségük napszámos vagy „kis házas". De útrakeltek a mesteremberek is: Wizer Egyed szabó, Szinavel Antal cipész, Kristóf Márton asztalos, Ehmann Ede asztalos, Felber Dániel bognár, valamint legények, leányok és özvegyek. Többen feleségükkel és gyermekükkel együtt kerekedtek fel. 1890. október 26-ig számuk 70 fölé emelkedett. A tömeges kivándorlás felhívta a hivatalos szervek figyelmét is. 1891. március 19-én Kovács Sándor móri főszolgabíró megjelent Bakonysárkányban és vizsgálatot tartott az ügyben, meghagyva a község elöljáróságának a kivándorlás szigorú ellenőrzését. Az 1898-ban felvett jegyzőkönyvben azonban mégis ezt olvassuk: „A kivándorlás nagy arányokat vesz, de megakadályozni nem lehet."

133 Majd a következő években kelt jelentésekben is feltűnik a szetereotíp mondat; így 1899-ben és 1903-ban is: „A kivándorlás nagy arányokat vesz. Megakadályozására nézve betartatnak a szabályok."

134 A kivándorlás mértékére jellemző, hogy 1395. december 21-én ezt a jelentést küldi az alispáni hivatalnak a község képviselő-testületének rendkívüli közgyűlése: „Az alig 900 lelket magában foglaló községből már több mint 300 lélek Amerikába vándorolt, mert a községben megélhetési módot nem talált és a közterhek viselését nem bírja."

135 Ilyen körülmények közepette köszöntött a községre a millenáris esztendő. A Fejérmegyei Napló lelkendező hangnemben számol be a falu ünnepi eseményeiről, a hazafias beszédekről és arról, hogy a németlakta községben magyarul hangzott el a gyermekek ajkáról a „Hazádnak rendületlenül", amelybe belevegyült a jelenlevő közönség hangja is. Az impozáns ünnepély ismertetője azonban elfelejtette megemlíteni méltató cikkében, hogy a község lakossága egyharmada számára Bakonysárkányban nincs hely.

136 Az ünnepi eseménysorozat a zöldben folytatódott népi mulatságokkal, májusban pedig millenáris fákat ültettek a templom köré: hársakat, vadgesztenyéket és akácokat. Az amerikai kivándoroltak honvágyának szép és megható megnyilvánulásai voltak a következő események. 1895-ben Klipl Teréz saját költségén nagy kőkeresztet emeltetett a felső temetőben. 1896-ban pedig Breznovits János leánya, Klára küldött a templom főoltárára 12 gyertyát Amerikából. 1923-ban Wieser Egyed, a Passaic-ba kivándorolt szabó 100 doliárt utalt át új harang beszerzésére. Ugyanebben az esztendőben Schabel János, aki hosszú évek óta Amerikában tartózkodik, új zöld zászlót ajándékozott a templomnak fogadalmi ajándékként, azzal a kívánsággal, hogy hazatérhessen. Halála azonban megakadályozta hazája és otthona viszontlátásában. Még 1925-ben is érkezett adomány: Rőhri Mátyás az egyesült államokbeli Scheboygan Falls-ból küldött pénzt a templom számára. A század végére már egész kis sárkányi kolónia alakult ki a New York környéki Passaic-ban. 1897 februárjában 16 fő adott össze a falu új orgonájára 45 dollárt, majd ugyanezen év decemberében már 23 fő küldte az újabb 56 dollárt, sőt még gyárigazgatójuk, M. Lujanovits is hozzájárult a küldeményhez két dollárral. Minthogy a dollár árfolyama ekkor 2 Ft 43 krajcár volt, a teljes általuk küldött összeg 245 Ft-ot tett ki. A 23 fő egy gyárban dolgozott. A kivándorlók részben Antwerpenből, részben pedig Fiúméból indultak útjukra. A feljegyzések szerint 1905-ben és 1909-ben a kenyérkereset céljából kivándorlók többsége 15—30 éves, sok asszony gyermekeivel utazik a már kinn tartózkodó férje után.

137 1 9 0 7-ben például 4 családfő és 12 családtag szállt hajóra. Közülük azok, akiknek háza volt, bérbe adták; némelyek pedig gyermekeiket a nagyszülőknél helyezték el. Ugyanebben