Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

az esztendőben a visszavándorlók száma 15; ezek már évekkel korábban vándoroltak ki. 1908-ban úgy nyilatkozott a móri járási számvevő, hogy a sárkányi temető és bikaistálló között fekvő ingatlanok eladása kívánatos a község terjeszkedése, valamint szépészeti szempontból és „Az Amerikából folyton visszatérő lakáshelyet keresők építhetése céljából".

138 Jellemző a viszonyokra, hogy a kivándorlás ellenére 1907-ben 25 munkásigazolványt adtak ki az aratási munkákra elszegődöttek számára. Súlyosbította a helyzetet, hogy a törpebirtokosok és cselédek, valamint a negyedtelkesek kategóriájában általában három gyermek található. 1910-re már 400—500 személy állandóan Amerikában tartózkodik. A főispáni hivatalvizsgálati jegyzőkönyv megemlíti, hogy 1913-ban 450-en, a falunak mintegy a fele amerikai gyapjúgyárakban dolgozik.

139 1924-ben új kivándorlási mozgalom indult, ezúttal Kanadába. A tömeges elköltözés körülményeinek kinyomozására egy járőrt küldtek ki a helyszínre, amely megállapította:

1

'

10 Bakonysárkány, Pusztavám, Csókakő és Aka községekből mintegy 150 fő kérte a kivándorlási iratok beszerzését a Cunard Line Hajózási Társaság budapesti irodájában és az előleget is befizették már. A vállalkozó azt az információt adta nekik, hogy földmunkára szállítják ki őket Kanadába az általuk választott bármely városba. Az ottani javadalmazásukat heti 50 dollárban és teljes ellátásban jelezték. Önszántukból vándorolnak ki az elszegényedett napszámosok, mivel „az itteni megélhetésüket biztosítottnak nem látják". Ezenkívül Móron és az említett községekben mintegy 160 fő készül még kivándorolni, de jelenleg nem rendelkeznek utazási költséggel. A jelentkezők többsége 25— 35 éves, de egész családok is vándorolnak ki, néha 4—5 családtaggal. 1902-ben Felsődobos lakói kérik a puszta Mórtól Bakonysárkányhoz történő csatolását, mivel ehhez fekszik közelebb. A 18 családfő és 120 családtag nevében írt folyamodvány kifejti, hogy Felsődobos pusztát közösen megvették és itt leteleptek. Gyermekeik eddig is Bakonysárkányba jártak iskolába és templomba. A lakosok többsége magyar: Szabó, Hável, Hajdú, Soha, Gombási, Bihari, Takács, Sebestyén, Dani, Német, Rémai, Jáni és Gancsperger. A puszta átcsatolása 1903-ban meg is történt, közigazgatásilag azonban továbbra is Mórhoz tartozik. Ez a felemás helyzet végigkíséri Dobos és Sárkány egész történetét és periférikus helyzetükből adódik. ! Dobos neve már az említett 1193-as oklevélben is szerepel Sárkánynyal együtt. 1333-ban a pápai tized lajstroma ismét közli róla, hogy az ottani plébános, Dobosi Miklós 40 kis dénárt fizetett.

141 Mór község határában két dűlő is van, amit a térkép és a birtokívek Dobos névvel jelölnek meg: Felsődobos és Alsódobos dűlő. A két dűlő azonban egymással sehol sem érintkezik közvetlenül, hanem más dűlők ékelődnek közbe. Az 1903-ban Sárkányhoz csatolt Felsődobos dűlő szétparcellázása előtt Felsődobos néven egy tulajdonos birtokában volt és É-i és D-i részén egy-egy épületcsoport feküdt rajta. Ezeket a katonai térkép megkülönböztetés végett Felsődobos és Középdobos névvel jelölte meg, de mindkét épületcsoport Felsődobos dűlőben fekszik. Az elcsatoláskor Felsődobos területének majd fele része móri lakosok tulajdona volt, akiknek Mór egyéb dűlőiben is volt ingatlanuk. Olyanok is akadtak, mint például Kovács Sándor nyugalmazott főszolgabíró, aki Móron lakott, felsődobosi ingatlanán pedig alkalmazottai, cselédei tartózkodtak. Később néhány dobosi lakos is szer-