Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

Mária (33 kat. hold); Kaiser János (31 kat. hold); Marx János (40 kat. hold); Menczel István (41 kat. hold); Klipl Mátyás (35 kat. hold); Vágner István (68 kat. hold); Vágner Antal (37 kat. hold); Muszely János (68 kat. hold). Vágner Istvánnak két háza volt, egyikben béresei laktak. 1892-ben megvette a nagykorcsmát és a hozzátartozó Klafter Acker nevezetű 7 kat. hold földet is, a gátlástalanul terjeszkedő nagygazda felszántotta a közutat, és emiatt perbe is keveredett, öreg Kaiser Jánosnak szintén két háza volt, egyiket lakóknak adta bérbe. Dietrich János volt bíró egyik házát lakásként használta, másikban béreseit helyezte el. Találóan jellemzi ezeknek a nagygazdáknak a mentalitását Peller Alajos plébános, aki a következőket jegyezte fel az 55 kat. holdas Bisztricz Andrásról, amikor az vonakodott kifizetni a 15 krajcár kiharangozási díjat halott kisfia után: „Legjobb módú gazda, azonban borzasztóan fösvény és a zsidónál is roszszabb uzsorás."

131 1910-re a módos gazdák összetétele megváltozott a Vértesy- (Wiesner-) féle felvásárlások következtében. A 30 kat. hold feletti birtokkal rendelkezők ekkor a következők: Kaiser István (40 kat. hold); ifj. Wagner János (36 kat. hold); id. Wagner János (132 kat. hold); Bisztricz János (40 kat. hold); Ditrich Jánosné (105 kat. hold); Kégli Józsefné (szül. Vértesy Anna 433 kat. hold); Vértesy Ferencné (79 kat. hold); Marx Péter (36 kat. hold). A Vértesy-birtokot a későbbi évtizedekben dr. Vértesy Ferenc, László és Lujza örökölte. Birtokuk 1924-ben a következő dűlőkben helyezkedett el: Kethelyi tag; Urasági birtok I—III. dűlő. Ha megvizsgáljuk a község dűlőiben folyó termelést a XIX. század második felében, a szántók további térnyerését tapasztaljuk a többi művelési ág rovására. Az 1851-es 34 dűlővel szemben csupán 24 dűlőt említ az 1883-as és 1910-es kataszteri telekkönyv. Változást jelent még, hogy a szőlőművelés egyre inkább áttolódik a Túróhegyről a Pörhegyre, majd az Alsó erdő dűlőre. Elszórtan megjelennek a szőlőparcellák a Felső erdő dűlőben és a Kethelyi tagban is. Az utóbbi dűlőnév onnan ered, hogy az emlékezetes 1872-es földvásárláskor fele részben a kethelyiek vették meg a báró Miske Imre által eladott birtokot. 1883-ban 32 kethelyi lakosnak feküdtek itt szántói, legelői és rétjei, szénáskertjei. Hat ház is található ebben dűlőben: 4 ház a sárkányiaké. 1 kisbéri birtok és 1 vasúti őrház és lakóház. Hasonló jellegű a szintén új elnevezésű dűlő, az ún. Zsidóföld: itt 31 kethelyinek és 1 kisbérinek voltak földjei. Vidékiek a Túróhegyen szőlőbirtokkal is rendelkeznek: 1 csépi, 1 vasdinnyei és 1 móri. Aki csak tehette, menekült a valóság kíméletlen tényei elől. A valóság azonban kíméletlenül rá szokta ébreszteni az álmodozókat saját hatalmára, így történt ez Czérna István, a Vértesy-birtok ispánja esetében is, aki a víziók világába menekült (1887-ben megjelent neki Szűz Mária egy kislány kíséretében — a püspökhöz írt levele szerint). Urasága értesülve arról, hogy ispánja délutánonként otthagyva munkásait félrehúzódik tőlük oly távoli helyre, hogy nem is láthatják egymást és magányosan üldögél maga elé révedezve, tekingetve, elbocsátotta állásából, majd 1888 februárjában, tél idején családjával együtt kiűzte tiszti lakásából, fizetését pedig visszatartotta. A volt ispán nyomorba zuhant, ismerősei és volt barátai pedig elfordultak tőle.

132 A következő esztendőben, 1883-ban pedig megkezdődött a helybeli parasztság kivándorlása Amerikába. 1890. április 4-ig 38 fő távozott a köz-