Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

szembe a földesurak, valamint hivatalnokai parancsolatainak. Újhelyi ezt úgy fogalmazta meg Bisztriczet feljelentő levelében, hogy „Ezen sárkányiak minden szabadon mennek, tehát semmi félelem nincsen".

70 Állítása igazolására elmondja, hogy a sárkányiak akkor is legeltetnek az erdőn, amikor a gubacs- és makkgyűjtés miatt tilos; ha meg akarják őket zálogolni, pörölnek a jágerrel. Tiltott gubacsszedés is folyik köztük; legeltetnek a földesúrhoz tartozó erdővágásban és tisztásokon is. Amikor a bíró összehívatta őket és felolvastatta a jegyzővel, hogy ha továbbra is legeltetnek a vágásokban, az reájuk fog becsültetni, „erre mindnyájan dújtak-fújtak és mind egy tréfának vélek az dolgot". Az ügyben született úriszéki ítélet kimondta: „Az uradalmi vadásznak semmi törvényes hatalom azt a szabadságot nem adta, hogy még csak mérsékelt veréssel is magának bírája légyen."

71 Ezért Újhelyit bírói dorgálás mellett 24 órai áristomra ítélte. Ifjú Bisztriczet pedig „Nehogy ennek egész feloldozásából a hasonló esetekre a jobbágyságnak rosszabb következésű példa adattasson, az engedelmesség további fönntartására nézve 24 órai áristomra büntetődni rendeltetett. Mivel pedig a bíró az egész helységet éjszaka a házához idéztette, ami tilos és ehelyett kötelessége lett volna a népet rendben és engedelmességben megtartani, és mivel az ilyen tanácstartások a zenebonáskodásokra gyújtó eszközök, a bíró tehát elveszti hivatalát és 24 órai börtönre ítéltetik." Végül az esküdteket 24—48 órai börtönre, az egész községet pedig kemény dorgálásra büntették. Sárkány fejlődésének hivatalos egyházi elismerését jelentette, hogy az eddigi helyi káplánságot 1806-ban plébánia rangjára emelték.

72 Indoklásul azt hozzák fel, hogy a falu lélekszáma már 544 és a lakosság évről évre gyarapodik. A község a fő kereskedelmi útvonal, a Király útja (Via regia) mellett fekszik. A régi anyaegyházhoz, Mórhoz vezető út veszélyes a rablók miatt, mivel az erdőkkel borított hegyekben szomorú tapasztalat szerint az utazókat lovaiktól és egyéb értékeiktől megfosztják. Az utóbbi érv nem volt üres szólam, hiszen Bethlen grófnak 1804-ben az Udvari Királyi Kancelláriához kellett fordulnia Bécsben kelt levelével a móri erdőkben rejtőzködő rablók garázdálkodása miatt.

73 A földesúr sárkányi juhászát, amint a mezőn legeltette juhait, baltájukkal megölték, mert nem volt hajlandó átadni az általuk követelt kost. A minap pedig sertéseit próbálták elrabolni. A gróf félelmét fejezte ki amiatt, hogy falujára. Sárkányra — amint az a múlt évben Mórott történt — a romlott emberek tüzet vetnek. Az említett gyilkos kanászokat egyébként a helybeli lakosok üldözőbe vették, és minthogy nem adták meg magukat, agyonverték mindhármukat. A helytartótanács 1800. évi rendeletének értelmében minden agyonvert gyilkosért 25 ft jutalmat kellett kifizetni a kamarai pénztárból. A 13 sárkányi jobbágy is megkapta tettének jutalmát, amint azt az átvételi elismervényen kezük keresztvonásával igazolták, közülük ugyanis egy sem tudott írni. 19 Fejér megyei történeti évkönyv 13. 289