Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

Láttuk, hogy a falu lakossága a századfordulóra elérte a félezret. A XIX. század végére ez a szám megduplázódott a következő növekedési folyamat eredményeként: Év Fő 1802 537 1806 544 1818 557 (magyar: 130, német: 427) 1825 593 (magyar: 130, német: 427) 1838 601 1850 668 (magyar: 136; német: 463; zsidó: 13; koronaországokból jelen van: 73; távol vannak: 17^en) 1870 860 (827 r. kat.; 13 ref.; 6 ev.; 14 zsidó; írni-olvasni tud: 340 fő) 1888 986 1896 973 1897 969 1903 937 A lakosság továbbra is tartó szüntelen cserélődésére, fluktuációjának mértékére jellemző, hogy 1825-ben például 28 fő telepedett be a községbe, 34-en pedig eltávoztak belőle. A századvégi megtorpanás, majd visszaesés jelzi az amerikai kivándorlás méreteit. A XIX. század elején meginduló szőlőművelésről fennmaradt első adatokat a jégeső okozta pusztításnak köszönhetjük. 1820. május 15-én ugyanis a jég összevagdalta a falu határának Ny-i részét a szőlőheggyel együtt. Ennek az lett a következménye, hogy míg 1819-ben az uraságnak jutó dézsma 275 akó volt, 1820-ban mindössze 17 akót tett ki. Ebből kitűnik, hogy kevés szőlősgazda akadt, akinek bortermése az 1 akót elérte. Ugyanekkor a vihar 22 jobbágy vetését is tönkretette, így azt le kellett idő előtt petrencére kaszálni és arról petrenceszámra adták meg az uraság számára a dézsmát; a szőlőkre kivetett 142 ft hegy vámot pedig kölcsönvett pénzből fizették ki.

74 Az elemi csapás 1827-ben megismétlődött, minek következtében az össztermelés alig 30 akó lett. Az egész szőlőhegy ekkor 310 kapás nagyságú, a szőlőhegyre kivetett adó pedig 107 ft.

7

"' A legnagyobb kárt azonban az 1828. július 22-i jégeső okozta, amely úgy elverte szőlőhegyüket — amely egészen erdőség közé ékelődött ekkoriban —, hogy az uradalmi tiszt bizonyítása szerint egy itce dézsmát sem adhattak.

76 A kérvény, amelyben a sárkányiak kérik a dézsma elengedését, azt állítja, hogy már negyedik éve minden esztendőben jégverés pusztította el termésüket. Növeli a nehézségeket, hogy szőlőhegyük fekvése nem szerencsés, a földet a szőlő nem szereti, ritkán érik meg kielégítően. A kedvezőtlen körülmények folytán — mivel semmi hasznot sem hajt •— néhány tulajdonos már abba is hagyta szőlejének művelését.

77 Az es-