Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

Az uraság távollétének másik következménye, hogy a gazdálkodás szervezetlenül folyt, az uradalom pedig csáki szalmájává vált. Az 1799-es jelentés''

8 elmondja, hogy a hivatalnokok visszaéltek a büntetéspénzekkel, azokat a maguk számára „desumálták", azaz szedték be. Az oberjager a szálfát 4 ft-ért adja el, de a vevőt csak 3 ft-tal nyugtázza, így kevesebb kerül az uraság kasszájába; ugyanő g3'ümölcsöt vitt Mórra árulni, de a befolyt 3 ft-ból csak 35 garast adottt a számtartó kezébe. A vadgyümölcsöt és cseresznyét magának szedeti le és évenként 4—5 akó ecetet elad. A számtartó két lovát az urasági akörmezőn legelteti. 1799-ig egyébként az uraság ökrei a tavasszal kijelölt sovány legelőn koplaltak egész nyáron át; ettől kezdve felváltva legeltették a két urasági ökör-mezőt: az egyik a szőlő mellett feküdt, a másik legelőt az uraság ökreinek és birkáinak a vágásokon, tisztásokon jelölték ki. Ezeket a vágásokat, tisztásokat a jágerek a maguk számára jól megkaszáltatják oly címen, hogy utak, noha valójában az uraság kaszálói és 120 ft-ért ki lehetne azokat adni árendába. A földesúri tisztviselők elhanyagolták a gyümölcsöskertet is: abban a jáger marháit legelteti, melegágyat csináltat; a kertben levő házban nyulakat, madarakat és baromfit tart. A helyzet 1804-ben sem volt jobb/'

9 A számtartó az ocsút saját baromfiaival, a szemes ,,seczkát" lovaival etette; lovait az uraság béresével gondoztatta; a szérűskertet lovainak kaszáltatta és vendégeit is onnan látta el a földesúr szénájával. A szérűskert egy részét elültette magának kukoricával, az uraság zsákjait a maga számára használta fel. A vádakra a számtartó úgy védekezett, hogy mások is ezt teszik. „Mindennap ki a vágásbul, ki a búzákbul, ki pedig a rétekbül viszi loppal a füvet. A főjáger kocsival hordatja a vágási füvet naponként." Némelyik urasági tiszt portréjához a korrupción kívül a durvaság is hozzátartozott. 1799-ben például Horváth Mihály urasági hajdú feljelentette Fülöp Ferenc számtartót, hogy feleségét „húzta-vonta, ütötte és derekán által köttette", az orvosi költségeket pedig még az uraság rendelkezése ellenére sem akarta megtéríteni. Újhelyi Pál urasági vadász eljárása pedig a sárkányiak kisebb „zenebonáskodását" eredményezte. 1808. június 14-én a jobbágyok az uraság vadászházhoz közel eső tábláját szántották. Este munkájuk végeztével elmentek vizet inni a vadászház udvarán levő kúthoz. Újhelyi azonban lehuncfutolta, akasztófára valóknak titulálta őket és megtiltotta, hogy vizet merítsenek. Ifjú Bisztricz József válaszul kijelentette, hogy „A szegénység azért nem akasztófára való!" Az urasági vadász kérkedve, hogy neki hatalma van a jobbágyságot meg is verni, kikapta Scheffer András számadó birkás hóna alól a mogyorófa pálcát és agyba-főbe verte vele Bisztriczet, míg botja össze nem törött. Ekkor két kézre kapott egy ágas fát és azzal kezdte verni a legényt. A többiek közbekiáltottak: „Ne engedd magadat!", mire a fiú a nála levő ösztökével kétszer visszaütött. Akkor a vadász a hajának esett, a birkás és a kisbíró kérésére azonban azt elengedte. Unser Simon kisbírót ezután a közbenjárásért úgy pofon ütötte, hogy kalapja leröpült a fejéről. A látványra nép fenyegetően kezdett odatódulni, mire Újhelyi — megijedve a szomorúbb következményektől — végre elbocsátotta Bisztriczet. Az urasági vadász a történtek után panaszt tett az éppen Sárkányban tartózkodó Pellet József uradalmi tiszttartónál, elégtételt kérve tőle. A tiszttartó értesülve az eseményekről, megparancsolta György Péter sárkányi bírónak, hogy küldje le Bisztriczet Bodajkra az uraság fogságába. A bíró és az esküdtek azonban éjjel összegyűltek a bírónál és oda hívatták a nótáriust (jegyzőt) is. Csatlakoztak hozzájuk a szántásból akkor hazaérkező sárkányiak. A népgyűlés közmegegyezéssel úgy határozott, hogy nem adják ki Bisztricz Józsefet. Másnap reggel a bíró Vágner János, Huber Jakab, Buts Mátyás és Buts József esküdtekkel az ispánházban megkereste a tiszttartót és jelentette: az egész község megvizsgálta a történteket és ifjú Bisztricz Józsefet ártatlannak találta, ennek következtében Bodajkra nem küldi. A későfeudalizmus végét jelezte és az új korszak eljövetelére utalt, hogy a jobbágyok egyre kevésbé tűrték a szüntelenül csattogó veréseket, és a községek, mezővárosok vezetősége megyeszerte mind gyakrabban és erősödő öntudattal szállt