Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

1829-ből fennmaradt a Bethlen-uradalom negyedéves számadása március hónaptól május hónapig, amelyből Sárkány ekkori gazdasági jelentőségére következtethetünk.

1

'

3 Háromhavi összbevétele 1807 ft volt, a kiadás 1195 ft. A kasszában maradt 611 ft. A bevétel tételei között Sárkány a következő összegekkel szerepel: A sárkányi vendégfogadó árendája 175 ft; Sárkány község árendája 267 ft; A sárkányi mészáros árendája 6 ft 15 krajcár; A sárkányi zsidó árendája 50 ft. A kiadás Sárkányról származó tételei a következők: A sárkányi erdőkerülő konvenciója 6 ft; A sárkányi juhász konvenciója 3 ft; A sárkányi ökörpásztor konvenciója 13 ft; Az allódiumhoz tartozó kocsisok konvenciója 12 ft; őexcellenciája kocsisainak konvenciója 96 ft. A bevétel és a kiadás többi tételei a sörédi vendégfogadóból és árendából, valamint a tárnoki malomból és árendából származtak. A földesúr távollétében önkényeskedő tisztviselők visszaélései Sárkány község két folyamodványát is kiváltották. Az 1794-ben benyújtott instantia a következő panaszokat tartalmazza:

67 1. A számtartó a népet elnyomja. 2. A számtartó és az urasági hajdú mértéktelenül hajszolja őket robotra, minek következtében ifj. Buts Mátyás igavonó állatai összeestek és megdöglöttek. 3. Ha uradalmi robotra hívják őket és történetesen nincsenek otthon, mivel privát fuvart bonyolítanak le, nem hallgatják meg a mentségül felhozottakat, hanem a számvevő négy, vagy több napi robotra bünteti az illetőt. 4. A számvevő a robotokat saját belátása és kénye-kedve szerint jegyezte be könyvecskéikbe és ha valaki az évi kötelességen felül teljesít, azt a következő esztendő robotjába nem számítja be és ezért könyvecskéiket Szent Mihály-napján elveszi tőlük. A panaszokat kivizsgáló bizottság előtt a számvevő azzal magyarázta a jobbágyok büntetését, hogy a fent említett esetekben előzőleg nem mentették ki magukat a földesúri hivatal előtt; mégis ritkán fordult elő 3 napi kézi robot büntetés. Az ökrök azért hullottak el, mivel az urbárium előírásai szerinti 4 Ökör helyett csak 2 befogóval jelent meg, amely nem bírhatta a nehéz munkát. A bizottság megintette a bírót, aki elűzte az uradalmi juhokat a tárlókról saját elhatározásából és egy részt a legeltetéstől eltiltott. Mivel nagy a szárazság és kevés, silány a legelő — folytatja határozatát a bizottság —, újra megtiltják, hogy valaki saját kaszálóját, amely telkéhez tartozik, felszántsa és ezáltal a legelőt még szűkösebbé tegye. A folyamat megindulására már utaltam a század hetvenes éveiben és láttuk, hogy a jobbágyság azon törekvése, hogy szántókhoz jusson, a század végére már a legelők és kaszálók súlyos fogyatkozásához vezetett. „Mivel szoros a határ nem élhet, csaknem éhen veszik a marha; a csordáról éhesen jön haza" — írják 1804. évi panaszlevelükben is. A kétségbeejtő helyzet a XIX. század hetvenes éveiben is hasonló lépésre ösztönözte a sárkányiakat, amikor — mint látni fogjuk — megvásárolták hitelbe a helybeli középbirtokos földjét, de mivel adósságukat természetesen nem tudták törleszteni, az egész falu eladósodott és dobra került.