Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

Pál, aki iskolai végzettsége hiányossága folytán régies módon tanít. Az ének- és hittantanítás magyarul és németül folyik. Feladatai ellátásáért az oskolamester 4 hold őszi alá való szántóval rendelkezik a Köles és Csepegő dűlőben. Van ezenkívül egy házikertje, kenderföldje és káposztáskertje. Készpénzbeli járandósága 20 ft. Természetben 20 mérő rozsot kap. A szülő nőnek a templomba való bevezetése alkalmával (introductio) 3 krajcárban részesül. További jövedelmei: a kihirdető cédula után 7 krajcár, a búcsúztató énekért és requiemért 15 krajcár, a gyermekek oktatásáért 16 ft. Az iskolaépület nyomorúságos állapotban van. A templom felépítéséig egy kis fatoronnyal és haranglábbal (campanile) rendelkező kápolna állt a sárkányi hívek rendelkezésére, amelynek létezéséről 1763-ban már feljegyzés is maradt fenn.

50 A veszprémi püspök 1771-ben adott engedélyt templom építésére a sárkány iáknak,

51 amely 1774-re készült el. A benépesülés méreteire jellemző, hogy a század végére már nem volt elegendő a nép számára, s 1804 és 1807 között újat kellett építeni. A jelenleg is fennálló épület az uradalom és a hívek segítségével, valamint a vallásalaptól mint patrónustól kapott 2700 ft-ból készült. 1789ben emelték a helybeli káplán házát, amelynek felépítésére 1788-ban Kristóff József bíróval az élen a község felajánlott „amint szegénységünkből kitelhetett", 40 szekeres és 70 gyalogos napszámot. A téglából készült, félig náddal, félig szalmával fedett épület 1818-ban már nem a legjobb állapotban található. A telket a földbirtokosok, Zichy János gróf örökösei hasították ki számára; felépítéséhez pedig a vallásalaptól (Cassa religionis) kérték a pénzt „Ob nimiam parochianorum paupertatem", azaz a hívek rendkívül szegénysége miatt. A lakosság folyamatos betelepedése természetszerűleg a falu területi növekedését vonta maga után. Az összeírások szerint

52 1 7 7 4-ben 56 harmadosztályú ház, 1785-ben 74 harmadosztályú ház található Sárkányban. Döntő kérdés a gazdálkodás intenzitása szempontjából, hogy mekkora igaerővel rendelkeztek a község lakói. Erre vonatkozólag a század folyamán egyetlen összeírás maradt fenn 1774-ből, amely szerint a 38 jobbágy, 17 zsellér és 7 más házán lakó zsellér birtokában összesen: 40 igavonó ökör, 28 tehén, 36 ló és 33 sertés volt. Ezt az állatállományt a körülbelül 320 főből álló összlakosság birtokolta, ami a sárkányiak szegénységének uja^bb vetületét ismerteti meg velünk. A helyzet annál súlyosabb, mivel a lakosság jövedelmét növelő szőlővel ekkor még senki sem rendelkezik. A felsorolt kategóriákon kívül ekkoriban 2 kézműves és 4 szolgalegény tartozik még a falu társadalmához. A társadalmi fejlődés irányára az 1768 utáni évtizedekben a zsellérek rétegének erőteljes növekedése jellemző a jobbágyok változatlan száma mellett: 1768: 5 házas és 7 hazátlan zsellér =12, 1774: 17 házas és 7 hazátlan zsellér = 24, 1785: 70 zsellér = 70. Az utóbbi számba beleszámították a szolgalegények kategóriáját is. 1768 és 1774 között a teleknagyság következő méretű növekedése figyelhető meg: 1768-ban a 2 negyedtelkes fejenként 4 hold szántót és 6 hold rétet bír; 1774-ben a 3 (Keller, Sütő, Neupaur) 14 hold szántót és 4 hold rétet; 1768-ban a 36 nyolcadtelkesnek 4 hold szántója és 3 hold rétje van; 1774-ben a 35 nyolcadtelkesnek 7 hold szántója és 2 hold rétje van.