Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Vadász Géza: Bakonysárkány
rozsot). 34 1788-ban a helyi káplánnak is így nyilatkoztak: „Többre most sem mehetünk, szegénységünk okozza." Az első káplán, Orthner Porphyrius először az iskolamester házában lakott, egy szobával rendelkezett, a másikban az iskolamester lakott ,,ob nimiam paupertatem", azaz hallatlan szegénységük miatt. Ez a szóhasználat végigvonul az egész századon, a források szüntelenül ezt a kifejezést visszhangozzák, mint ami oly nagyon jellemző a falura. Később az iskolamester átköltözött a bíró házába, az egyház által 12 ft-ért kibérelt szobába, így a káplán egyedül kapta meg az iskolamester két szobáját a plébániaépület felépüléséig. (1789.) Ezzel mintegy jelképesen kifejeződött a tanító függő viszonya a mindenkori plébánostól, aminek példáit gyakran látjuk majd Sárkány története folyamán. Az egyházszervezetileg is önállósult község káplánja ettől kezdve vezeti keresztelési, halotti és házassági anyakönyveit, amelyeket 1859-ig áttanulmányozva a következő kép tárul elénk. A magyarok továbbra is egymás között házasodnak, tanúik szintén magyarok: 1787-ben például Tüske György Sütő Juditot vette el feleségül, tanúik pedig: Virágh György és Lendvai György. A magyar szülők gyermekeik számára többnyire szintén magyar keresztszülőket választanak. Sárkányba beházasodott férfiak túlnyomó része zsellér és származási helyük a következő: akai: 15, móri: 13, bakonyszombathelyi: 9, pusztavámi: 8, bodajki: 7, kisbéri: 6, kethelyi: 4, ácsteszéri, bokodi: 3—3, csókái, császári: 2—2 fő. Egy-egy fővel vannak képviselve a következő községek: Nyúl, Csákberény, Csatka, Szűcs, Ete, Pátka, Gut, Keresztes, Puszta Tárnok, Románd, Isztimér, Bakonyoszlop. A felsorolt idegenből beházasodók többsége német, kevés magyar, cseh, szlovák és délszláv nevű akad köztük. Beszélő nevek fellelhetők ebből a korszakból is: 1790: Rédei András, 1794: Aka István, Moor Mihály, 1796: Khelndorffer Teréz, 1799: Heidelperger János, 1801: Meiszenger Ferenc; 1804: Wienerin Ursula, 1810: Rosalia Csee Riheta, 1812: Etzl Waldburga. Pontos érkezési helymegjelölésre találtam a következő esetekben: 1791: Preslényi Antal nemes Bonensis, 1792: Eltsik Mariana Bikovensis, 1794: Kaloczi Erzsébet: Colini, 1831: Gneisel Anna, Kornbauer Ferenc felesége, aki „ex Austria rusticus Stadendorfiensis", 1876: Bacsa (született Belko) Mária Ó-Turáról (Nyitra m.) került Hantára, onnan pedig Bakony sárkányra költözött. 1876: Bacsa (született Belko) Mária Ó-Turáról (Nyitra m.) került Hantára, onnan pedig Bakonysárkányra költözött, A betelepedés kezdeti idejéhez hasonlóan találhatók kettős nevek a későbbi évtizedekben is; az esetek többségében foglalkozásának elnevezését vette fel a kétnevű sárkányi: 1768: Takács alias Kálóczi Ferenc volt a bíró, 1772: Nagy János vulgo (népiesen) Molnár, 1883: Németh (Deutsch) János; tehát eredetileg nemzetisége is német volt!, 1770: Schneider János másik neve Grosmann volt, tehát foglalkozása folytán változtatta azt szabóra. Az ismertetett időszakban számolnunk kell egy el nem hanyagolható létszámú szlovák-cseh-délszláv lakosság betelepülésével is: 1763: Stanjek; 1764: Kucsár; 1767: Peszelics, Tott, Andruska, Horvát; 1769: Bucsák; 1771: Tomanovits; 1773: Rodama; 1776: Donka; 1779: Cseh; 1780: Strognitsch; 1782: Rappet, Breske, Lavko; 1783:
