Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

Kubicsko; 1786: Breznovits (és nem Jellasics visszavonuló seregéből maradt itt sebesülten, mint a kéziratos helytörténeti tanulmány állítja!); 1787: Hanliska, Lukart, Rubics, Kraska; 1788: Sabics, Klesicz; 1794: Zelenák; 1798: Tonkovits. A XIX. század első évtizedében pedig: Zmikala, Kutsorkani, Kocsora, Dobago, Durmits, Laífko, Dongovits, Pilisko, Chorkes (Charkess), Omass, Rodoga (Radoka, Rodaga), Pellet, Petrich, Ivanits, Grobb, Rúzsa, Tallián, Polák, Polinger, Poto, Zelentsek, Horák. Összefoglalva az anyakönyvek és urbariális összeírások adatait, a következőket állapíthatjuk meg a község népesedési folyamatáról a XVIII. század második felében. Sárkány betelepedésének első szakaszában (1747— 1760) többségében magyar lakosú volt, de 1752-től kezdve egyre fokozódó ütemben telepdtek be más nemzetiségű, főként német lakosok. 1760-ra így alakult a falu nemzetiségi képe: magyar családok száma: 38, német családok száma: 8, szlovák-horvát családok száma: 8. A németek betelepülése 1765-től vett nagyobb lendületet. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés idejére, 1768-ra az arány a következőképpen alakult: magyar családok száma: 32 összeírt adózó, német családok száma: 11 összeírt adózó, szlovák-délszláv családok száma: 7 összeírt adózó. 1774-re a 63 család nemzetiségi hovatartozása a következő: magyar családok száma: 19, német családok száma: 37, szlovák családok száma: 7. Az állandó változásra, a népesség szüntelen formálódására és kicserélődésének arányára jellemző, hogy az 1760-ig betelepedett mintegy 56 családnévből 1768-ra 31 eltűnt Sárkányból: nem vertek gyökeret, továbbvándoroltak. Ez a folyamat kimutatható a további évtizedek népesedési viszonyaira is, okát pedig a falu rendkívüli szegénységében kell keresnünk. Az alacsony terméshozamú, gyenge termőképességű, rosszul trágyázott homokos agyagtalaj ugyanis féltelkesen alul nem tette lehetővé, hogy életképes gazdaságot hozzanak létre rajta. A rendelkezésre álló források alapján a község lakosságának számát a következőképpen rekonstruálhatjuk:

3,) 1763: 212 fő, 1774: 320 fő (megközelítő pontosságú adat), 1784: 462 fő, 1785: 498 fő (a távol levő 18 főt és az 5 idegent is beleszámítva), 1796: 530 fő (= 105 család). Kérdés, kik birtokolták Sárkányt annak XVIII. század közepi újjászületése után. A csókakői uradalom 1752-ben történt törvényes felosztásakor a falut Hochburg Domonkos gróf leánya Anna Mária, gróf Berényi György özvegye kapta. Szeptember 20-án adták át a birtokrészeket a fiúörökösök kihalta után az öt leányági leszármazott számra. Gróf Berényiné megvásárolta 80 000 ft-ért Hochburg Polixéna 1/5 részét is. Birtokrészéhez így a következő községek tartoztak: Bodajk, Csurgó, Keresztes, Sárkány, valamint Sördéd- és Tárnok-puszták. Sárkányt 1762-ben is a Berényi grófnők birtokolják, néhai gróf Berényi Györgyné leányai: Berényi Klára grófnő