Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

1754-ben például a Horváth név kétszeres átalakulására mutat a következő két bejegyzés. A Milka nevet viselő sárkányit Horváth-nak is nevezték; Horváth Mihályt viszont másként Kanász Mihály névvel látták el. A Horváth tehát eredetileg nemzetiségi értelemben is horváth volt; a másik névváltozás viszont a név újabb továbbalakulásáról tanúskodik: az illető foglalkozására utal. Rajtuk kívül ekkor jelent meg Sárkányban a Tollas, Jámbor és Biliczki (Bereczki) család is. A település kialakulására, fejlődésére mutat, hogy 1756-ban Váli János csecsemőjét már az újonnan megáldott (azaz felavatott) sárkányi temetőben temették el elsőként („In neobenedicto Sarkanyiensi cemeterio"). 1759-ben Rókás Judit neve mellett a „szombathelyi" megjelölése már másodszor utal tíz éven belül arra, hogy Bakonyszombathely egyike volt azoknak a községeknek, ahonnan többen áttelepültek Sárkányba; a házassági kapcsolat az egész század folyamán élénk volt a két község között. Végül 1755 és 1760 között telepedett meg a községben a felsoroltakon kívül'még a Molnár, Seefischer, Urbanoczki, Sütő, Szeidemann, Bánna, Paitinger, Pekarik, Kocsis, Bősze és Lengyel család. Ahelyett, hogy folytatnánk tovább az újonnan betelepülők neveinek felsorolását, próbáljunk meg választ kapni arra a kérdésre, hogy honnan érkeztek a jövevények? A házassági és keresztelési anyakönyvben 1760 és 1785 között öt biztos utalást találunk: 1771- ben Franek János és felesége: Viennenses: bécsiek; 1772- ben a keresztelendő szülei „ex Carniolia Cremosa oriundi catholici", azaz az egykori Krair hercegségből; 1773- ban Haitzer Mihály „Ex Falkenstein oriundus", vagyis Falkensteinből származott; 1782-ben Khenn Elias „ex Imperio", vagyis a német-római birodalom területéről érkezett Sárkányba. E pontos megjelölések mellett a beszélő nevek adnak támpontot a betelepedő hovatartozására: 1758: Bánna György (Komárom megyei): a törökök idején is bannaiak árendálták Sárkányt! 1763: Kuti András, 1775: Döblinger István, 1776: Türinger (Tieringer, Tyringer, Tiringer) Gáspár, 1779: Lachinger Mátyás, 1782: Stájer (Steier) Frigyes, 1784: Valtburga Tiringerin. Mivel keresztszülőknek többnyire rokonokat szoktak választani, érdemes kimutatni, hogy a helybelieken kívül milyen községekből hívtak leggyakrabban: Mórról 23 ízben, Pusztavámról 5, Kisbér-Kethelyről: 2—2. Egy-egy alkalommal szerepelnek a következő helységek: Császár, Szentgyörgy, Ivánka, Kergéi, Aka, Győr. Mór kiemelkedően magas számaránya mellett még két beszélő név is (Morr Mihály és Moringer Sebestyén sárkányi lakosok) utal arra, hogy részben Mórról, részben ugyanazokról az ausztriai helyekről telepedhettek be Sárkányba a német lakosok, amelyeket Mór történetéről szóló tanulmányomban kimutattam.

33 Móri keresztszülőket általában a német nemzetiségű sárkányiak hívtak. A keresztszülőknél kézzelfoghatóbb betelepülési adatot jelent a házassági anyakönyv adategyüttese, amelyből kiderül, hogy milyen községekből házasodtak be sárkányi családokba 1762 és 1788 között: Mór: 14 fővel ismét vezet, Aka: 6, Kisbér: 4, v Kethely: 4, Bodajk, Hanta, Császár, Ácsteszér, Peterd, Csákberény: 3—3 fővel, Pusztavám: 2 fő. Egy-egy fővel: Lotsmány, Keresztes, Csóka, Bakonyszombathely, Ászár, Örs, Mocs. Az esetek túlnyomó többségében a férjek vidékiek, többnyire zsellérek. Ujabb mozzanata a község önállóvá válásának, hogy 1788-ban megalakul a helyi káplánság. Előzőleg 1747-től 1760-ig a kisbéri plébános pasztorálta Sárkányt, 1760 és 1788 között pedig a móri kapucinusok lelki gondozása alatt álltak. A Mórról kijáró kapucinus pátereknek az 1783-as szerződés szerint felajánlottak a sárkányiak 92 ft és 18 krajcárt készpénzben és 21 ft 18 krajcárt búzában (vagy 17 ft-ot és 30 pozsonyi mérő 18* 275