Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

új nemzetek tűnnek fel a régiek helyett, amelyek kipusztultak, vagy beleolvadtak a győztesekbe."

30 Sárkánypuszta benépesítése 1747-ben kezdődött és az egész század folyamán tartott. A kisbéri, móri és sárkányi anyakönyvek alapján pontosan nyomon követhetjük az egyes családok betelepülését. 1747-ben tűnnek fel a Rakancza, Galambos és Somogyi családok. 1748-ban követik őket a Kálóczi, Bakos, Haradi, Kovács és Varga famíliák. 1749-ben jelenik meg az anyakönyvekben a Takács, Tót (Tott), Meszlényi, Bognár név és Németh János jóvoltából Hulcsak Zsuzsanna, akit Bakonyszombathelyről hoz magával feleségül. 1750 a Hegyi, Bódi, Nagy, Mészáros, Harmat, Haiszer, Kis és Schenk családok letelepedésének éve. Az utóbbi név mellett a következő bejegyzés: ,,Caupo comitis a Lamberg in praedio Sárkány", azaz: Schenk Mátyás Lamberg gróf korcsmárosa Sárkány-pusztán 1750-ben, tehát már annyian lehettek, hogy érdemes volt a birtokosnak egy kocsmát nyitnia. A Lamberg birtokában levő épületet 1752-ben, a csókakői uradalom felosztásakor keletkező irat szerint 1106 ft értékűre becsülték és új ágazatot jelentett a meginduló gazdasági életben a 40 ft értékű méhszín is a méhkasokkal, valamint a méhész lakásával.

31 A Schenk név maga is korcsmárost jelent, és ugyanolyan beszélő név, mint az eddigiek közül öt: Kovács, Takács, Bognár, Varga és Mészáros. 1751-ben tovább tart a foglalkozást jelentő nevek felvonulása: Gulyás, Pálinkás; de sokat mondanak azok a nevek is, amelyek gazdájuk származási helyére utalhatnak: Baranyai, Somogyi. Ebben az esztendőben jelenik meg az első oskolamester: Selestei József; fokozatosan megszerveződik a községi élet. A XVIII. század kialakulatlan helyesírásának megfelelően a neveket a legnagyobb szabadsággal írják be a mindenkori plébánosok az anyakönyvekbe: néha fonetikusan, ahogy kiejteni hallották vagy hallani vélték. Ez a magyarázata, hogy gyakran több változatát kell a szereplő neveknek megadnunk: Békási (Bikási); Hajas (Héjas, Hajós). Az 1752. esztendő meghozta az első sárkányi tragédiát: Schenk korcsmáros megölte feleségét, Tierl Máriát. De nemcsak a feljegyzett események beszédesek, a nevek is: Váli, Tisler (= asztalos), Ribar vagy más néven Csonka József. (1765-ben Mórról hívták keresztszülőnek Ribra Mártont!) Az utóbbi esetben valószínűleg a név magyarosításával van dolgunk. Még pár ilyen névváltoztatásról tudunk a község történetében: Schabel József 1896-ban nevét Sári-ra változtatta; az 1764-ben betelepülő Eltsik Mihály 1793-ban Hegedős lett; Lencz József tanító (1920—1925 között dolgozott Sárkányban) vitéz Lányi Józsefre; Fledrich János 1925-ben „Sárkány"-ra változtatta vezetéknevét belügyminiszteri engedéllyel és végül Dietrich István századunk negyvenes éveiben Dér-re. Ezek a meginduló magyarosodási folyamat jelei. Az 1818-as canonica visitatio jegyzőkönyve azt állítja, hogy 1752 körül, amidőn az erdők kiirtása szélesebben kiterjedt és a község is nagyobb kiterjedésűvé vált, a bevándorlás Németország különböző részeiből itt is megkezdődött és 1818-ra a németek száma megsokszorozódott, miután a magyarság nagy része eltávozott (Hungaricis magna parte discedentibus). Miután a magyar lakosság elvándorolt, a német túlsúlyba jutott, így 1818-ra a magyar nyelv főként a visszamaradt öreg magyarok között élt, a községben elsősorban a német nyelvet használták.

32 Az 1753-as év betelepültjei arra mutatnak, hogy magyarok, németek és szlovákok egyaránt költöztek be ezekben az években Sárkányba: Lendvai, Pap, Kertész, Frelich, Bede, Kolyek (Kollek), Babirák. A betelepedés ideje nemcsak a gazdasági-népességi viszonyok állandó fluktuálódásával járt együtt, hanem szemünk láttára zajlik le ekkor a nevek metamorfózisa is.