Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Degré Alajos: Bakonykúti

Az 1848-as jobbágyfelszabadítás a telkes jobbágyokat ugyan tulajdonossá tette, de függőben maradt a jobbágyokat és zselléreket egyaránt érdeklő irtványok és maradványföldek ügye, az egyre terebélyesebbé váló majorsági birtokkal összefüggő kérdések, különösen a korábban is sokat vitatott erdő- és legelőhasználat. A község már 1835-ben a vármegye elé vitte a kenderföldek hiányát, valamint azt, hogy az urasági juhnyájak lelegelik a földet a község marhái elől. Ez ügyben a vármegye tartott ugyan vizsgálatot, de az eljárást úrbéri útra hagyta, úriszéki határozat pedig nem született.''

0 Az 1848-ban megalakult megyei bizottmánynak ugyan a kúti bíró és jegyző is tagja lett,

61 de lévén a bíró a földesúr embere, ez aligha jelentette a község érdekeinek képviseletét. A községnek a szabadságharcban való részvételéről csak annyit tudunk, hogy 1848 októberében a Somogy megyei honvédszázad málháját fuvarozták Fehérvártól Mórig.

02 Itt kell megemlíteni, hogy 1861-ben a megyei bizottmánynak már 3 tagja volt a faluból, éspedig Balogh Jenő plébános, Mayer Márton községi bíró és Hülber János gazda.

6-'

5 A Hülber-család 1768-ban még nem szerepelt az úrbéresek között. Mayer akkor házas zsellér volt.

6

'

1 A Bach-korban a községet még csak a Palotán lakó Zichy Miklós gr. uradalmaként vették számba, mely Pusztainotán kívül Réti, Mecsér és Nagygyónpusztákat is magába foglalja.

65 A község azonban valójában önálló községként működött, 1854—1855-ből fennmaradtak a bírói számadások, természetesen németül. Ezek szerint a község bevételei között 75 Ft szerepelt szénaeladásból, 65 Ft 13 mérő gabonának eladásából, de már 210 Ft községi pótadó is folyt be. A számadás aggályos precizitással oldalakon keresztül részletezte a krajcáros kiadásokat, de köztük szerepelt a községi esküdteknek Palotára a földesúrhoz való szállítása is.

06 A kiadások tehát aprólékosak, de a község mint politikai testület működik és a pótadóval* elég súlyos terhet ró lakóira. A legfontosabb ügy, az úrbéri legelő és erdő elkülönítési eljárása 1857-ben indult meg. A felek némi vita után egyetértettek abban, hogy uradalmi földek is vannak elszórva a jobbágy telkek között, a legelőt közösen használják, az erdőhasználat (faizás) is még a feudális keretek között folyik, elkülönítésre, tagosításra tehát szükség van. Zichy gr. földesúr ügyvédje azonban 1865-ig elhúzta a hiteles térkép és birtokív bemutatását.

07 Végül az egyes dűlők minősítésére és osztályozására a két fél által meghívott idegen uradalmi tisztviselők és isztiméri földművesek véleményét meghallgatva, 1866. szeptember 11-én megkötötték az úrbéri egyezséget. Eszerint 15 úrbéres jobbágytelek és 33 zsellértelek (az 1853. évi részletezés szerint 21 házas és 13 hazátlan zsellér volt) alapján számoltak. A zsellértelkeket nyolcával számítva egy jobbágy teleknek (4 egész és 1/8) az összes jobbágytelkek száma 19 egész és 1/8, de kapott a lelkész is 4, a tanító 3,5, a község 16 holdat, így összesen 20 telek után kapnak a volt úrbéresek telkenként 5 hold, összesen 100 hold erdőt. A legelő kiszámításánál a jegyző és a tanító jogosultságát fél-fél telekben állapították meg, így összesen 21 egész és 1/8 telek után adtak ki telkenként 12 hold legelőt, összesen 253,5 holdat. A volt úrbéresek erdejét és legelőjét természetben