Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Degré Alajos: Bakonykúti

és hazátlan zsellérek zöme napszámos munkával foglalkozott, ami nemcsak a földesúri majorságban, de a szőlőben is adódott. 1846-ban a helyzet nagyjából ugyanez volt: 39 telkes jobbágyot, 24 zsellért, 13 hazátlan zsellért, valamint 3 szolgát jegyeztek fel. Az 1847. évi összeírás szerint a faluban volt — 13 dűlőben szétszórva— 374 hold úrbéres szántó — 5 dűlőben 120 hold rét, 4 hold kert, valamint 1795 hold erdő és legelő/

17 Eszerint a majorsághoz szántó és rét nem tartozott volna, de a fenti utalások arra mutatnak, hogy ez nem felelt meg a tényeknek. Mindenképpen, ha csak az erdőt és legelőt számítjuk is, a majorsági birtok a község határának 78%-át foglalta el. Az 1846. és 1847. évi összeírások közötti ellentmondás lehet a két összeírás szempontjai közötti különbség következménye, nem feltétlenül az úrbéres szántók csökkenésének jele. A faluban egyetlen nemes sem élt. Itteni nemesként csak a földesúr grófot jegyezték fel, aki nem itt, hanem Palotán lakott/

18 Az 1850. évi népszámlálás ismét némi lélekszám-gyarapodást mutat. Ennél fontosabb, hogy — ezúttal először — a falu nemzetiségi megoszlásáról is képet ad. Eszerint az 554 itteni lakosból 53 (9,6%) a magyar, a többi német.

49 Ez a nemzetiségi arány alkalmasint a Bach-korszak közigazgatása folytán romlott. 1863-ban az 580 lakosból csak 25 magyar, azaz 4,3%. Lehet, hogy néhány magyar elköltözött innen, de valószínűbb, hogy a német közigazgatásban asszimilálódtak a német többséghez. A községnek fennállása első fél évszázadában temploma nem volt, az isztiméri plébánia fíliájának minősült.

50 1794-ben templomépítést kezdtek, de az építmény még az építés alatt összedőlt.

51 1810-ben felépítették a r. katolikus templomot,

52 ezentúl plébánosa is volt, a XIX. században Magyarossy László, Klanth György, Csáky Máté (1843), Wéber Ferenc, Glazer József, Balogh Jenő (1860), Spanyovics Márk és Fiacska Károly személyében.

53 Tanítója azonban már 1770-ben volt, amikor Laufer András 10 gyermeket tanított, évi 13 ft 50 dénár és 13 mérő búza javadalommal.

54 1781-ben a tanítói állás üresen állt,

55 1783-ban Strausz Mátyás tanító 30 gyermeket tanított német nyelven, a községtől kapott 2 szobás házban, ahol lakott is.

50 1787-ben a tanulók számát 30—40-re becsülték.

57 1 841-ben az 5—12 éves gyermekek száma 62 volt, közülük télen 56-an jártak iskolába, nyáron senki. A tanító preparandiát végzett, segédtanítót is szokott tartani. Tanított hittant, írást, olvasást, számolást, németül és magyarul, mert tűrhetően beszélt magyarul is. Az iskolát az egyházközség tartotta fenn, fizetett a tanítónak évi 70 váltó forintot, adott továbbá évi 6 mérő búzát, és 18 mérő rozst. A földesúrtól kapott a tanító 4 hold szántót. Ebből fizette a segédtanítót is, évi 50 ft-tal. Könyvet, tanszert, tüzelőfát a tanulók szülei adtak.

58 A községi közigazgatásról nincs adatunk. A fent elmondottak arra mutatnak, hogy a lakosok a bírót, a földesúr emberének és kiszolgálójának tartották. A község jövedelméről csak annyi adat van, hogy a mészárszéket már 1779-ben Melf Mátyás zsidónak adták bérbe évi 25 ft-ért, de ennek ellenében a bérlő még egynyilas kaszálórészt és 2 öl fát is kapott. Másnak húst kimérni tilos volt, még kényszervágást is csak a bérlő előzetes tudtával lehetett végezni.

59