Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Degré Alajos: Bakonykúti

hold szántót számítanak. Az úrbéri tabella 36 magyar holdnyi egész telekre mutat, ami később is alapja volt a számításoknak. Az összes úrbéri szántó ekkor 224 és 1/3 magyar holdat tett ki. A robotot igásrobotban számították, de ez nem pontosan a telek nagyságához igazodott, negyed teleknél évi 13 és 16 nap között változott. Az egész községé összesen évi 408 és 3/4 napot tett ki. A zsellérek 3,5 pozsonyi mérőnyi belsőséget és összesen 30 egész 1/4 magyar hold szántót birtokolnak, összes robotjuk 198 nap. Az úrbéri tabella megalkotása előtt folytatott vizsgálat során a jobbágyok hivatkoztak az 1759. évi telepítési szerződésre, de azt állították, hogy eredetileg pénzben váltották meg a robotot — amiről a szerződésben nincs szó —, csak ezt a földesúr visszavonta. A telepítési szerződésből mindenképpen az urbárium után is megőrizték a kilencedmentességet. Utaltak a jobbágyok arra is, hogy az irtást a telepítési szerződés értelmében végezték, az irtványok telki földekké váltak, ha azokat a földesúr visszaváltaná, minden jobbágy zsellérsorba szorulna.

30 A robot erőltetése, a már említett 1763. évi juhászkonvenció és a jobbágyoknak az irtványok visszaváltására vonatkozó aggodalma kibontakozó majorsági gazdálkodásra mutat. De a jobbágyok azért is bele kellett nyugodjanak az urbáriumba, mert az iszakszentgyörgyi határ menti vetéseiket a szentgyörgyi földesúr magának vindikálta, a területet lekaszáltatta, és a kútiak nem is remélhették, káruk megtérítését, ezért kénytelenek voltak földesuruktól a robot mérséklését és a dézsma elengedését kérni.

31 A földesúri majorsági gazdálkodás fokozódása elkerülhetetlenül a földesúr s az úrbéres község közötti összeütközésekhez vezetett. 1770-ben a község a földesúr által kinevezett, basáskodó községi bíró ellen kénytelen volt a vármegye védelmét kérni, hogy a bírót elszámolásra szoríthassa. A vármegye persze nem tehetett többet, mint a földesúr intézkedését követelte, de ezt elég erélyesen tette, mert kilátásba helyezte, hogy ha a földesúr nem tesz igazságot, kénytelen lesz a szolgabíró megvizsgálni a bíró számadásait és egész magatartását.

32 1786-ban, a tagosítás kapcsán a jobbágyok a telki szántóállomány csökkentését, rétek és legelő elvételét, valamint az erdőhasználat (jus lignationis) megszüntetését, a zsellérek irtásföldjének elvételét panaszolták. A panaszt a földesúrhoz intézték,

33 de az alispánnak is bejelentették.

34 A panasznak a gazdatisztek éles szembenállása folytán konkrét eredménye nem lett,

35 az úriszék úgy látta, hogy a zsellérek irtási munkáját a ,,szabad évek" úrbéri szolgálatmentessége kellőképpen megfizette,

36 a rét visszaadását megtagadta, a faizást száraz hulladékfa gyűjtésére és a gyóni határból előzetes engedéllyel való fahordásra korlátozta.

37 1776-ban a tizedbe szolgáltatott gabona mennyisége alapján az egész évi termést 1250 pozsonyi mérő búzára, 540 mérő rozsra, 110 mérő árpára, 160 mérő zabra, és 100 mérő kukoricára tehetjük.

38 Ez kiegyensúlyozott gazdasági helyzetre mutat, termésükből meg tudtak élni, bár a falu lélekszáma ekkor már 408 fő. 1774-ben ugyanis a telkes jobbágyok száma 34, a zselléreké 11, a hazátlan zselléreké 6; de külön vesznek számba 3 szolgát és 2 kézművest is. A lovak száma 54-re, a sertéseké 18-ra esett vissza, az ökrök száma maradt 44, a teheneké 49-re nőtt. Az úrbéres szántó összterjedelme ekkor már 428 hold.

39 1 7 7 6-ban a természetes szaporodás egészséges, 36 újszülött van, és csak 12-en haltak meg, de 10-en elköltöztek