Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Degré Alajos: Bakonykúti

és a község felelős azért, hogy ismeretlen gyanús csavargók ne települjenek a községbe. Ha mégis ilyen kerülne be, ezt a község köteles azonnal jelenteni a földesúrnak. Bírót évente a község 3 alkalmas jelölje közül a földesúr nevez ki. Esküdteket szabadon választanak, de a földesúr előzetes tudtával. A bíró évente köteles számot adni a földesúr tisztjének jelenlétében a községnek. Ha valaki elköltözik, ingó és ingatlan vagyonát felbecsülik és annak tizedrésze a földesurat illeti „Abzug Geld"-ként. Az elköltöző köteles maga helyett megfelelő utódot is állítani. Ellenkező esetijén bárhol található is, a földesúr tetszése szerint büntetendő.

26 A szerződésben kijelölt jobbágy telkek nagyobbak, mint az előző évben a szlovák telepeseknek ígértek, de a szolgáltatások is magasabbak. Tizedet és elég magas robotot kér, a készpénzárenda viszont alacsony, de még mindig magasabb, mint amit Mária Terézia urbáriuma előír. Korlátozás az előző telepítési kísérletekkel összehasonlítva, hogy a bírót nem választják. E szerződés alapján 1762-ben 23 egész- és 7 féltelkes jobbágyot, valamint 12 zsellért írtak itt össze, de mindössze 250 mérőnyi (tehát telkenként átlag 4,2 magyar hold) szántójuk volt. Tehát az irtás még folyamatban van. Az összeírás meg is jegyzi, hogy telkenként 9 mérőre való földet még ezután fognak kiirtani. Kertjük összesen 79,5 mérőnyi, tehát telkenként átlag 1,3 magyar hold. 14 mérőre való gyümölcsösük, 26,5 mérőre való kenderföldjük van. A jobbágyoknak 52 lovuk, 18 ökrük, 15 tehenük, 33 növendékmarhájuk, 43 kecskéjük és 46 disznajuk van. A zselléreknek csak 13,5 mérőre való irtásföldjük (fejenként fél magyar hold), 18 mérőre való kertjük, 3 tehenük, 2 növendékmarhájuk, 21 kecskéjük és 11 sertésük van. Egy takács és 1 ács is él a faluban. Az új telepesek Sályról, Isztimérről, Bánhidáról, Fenyőfőről, Mórról, Palotáról, Pusztavámról, Szőnyből, Balinkáról, Tarjánból, Oszlopról és Csórról, tehát a környéken levő sváb falvakból kerültek ide, de jöttek Schrődről és Neuheyslből is.

27 Ezek tehát azok a sváb és frank telepesek, akikről Bél Mátyás azt írja, hogy itt is megtartották hazai szokásaikat, és asszonyaik szorgalmasabbak a mezei munkában, mint a magyarok.

28 Az állatállományból kitűnőleg az első megszállók nem voltak teljesen vagyontalanok. A bevándorlás azonban 1762 után is folytatódott, ekkor már inkább szegények jöttek. 1765-ben már 38 a jobbágy- és 11 a zsellérház, de egésztelkes jobbágy már nincs (1762-ben is csak egésztelkesnek nevezték, földjük semmiképpen sem tett ki egész telket). 18 fél- és 20 negyedtelkes jobbágyot írtak össze. Állataik szépen szaporodtak, összesen 79 lovuk, 46 ökrük volt. Az 1 ft 50 dénáros cenzus, 2 csirke és 20 tojás most a fél telket terheli. Űj úrbéri szolgáltatás is merült fel. A község köteles évi 1 borjút és 25 font súlyú vajat adni.

29 1768-ban az úrbéri tabella szerint már féltelkes jobbágy sincs, hanem 15 negyedtelkes és 13 nyolcadtelkes jobbágy, ezenkívül 11 zsellér és 4 hazátlan zsellér van. A telkes jobbágyok száma tehát erősen csökkent, a zsellérek száma változatlan, de már egészen szegénjr, hazátlan zsellérek is vannak. Az, hogy az 1765. évi féltelkeseket most negyedtelkesnek minősítik, egyszerűen annak a következménye, hogy Mária Terézia urbáriumában meghatározták az egész telek nagyságát, és ehhez képest minősítették a jobbágyokat. Az úrbéri tabella szerint minden jobbágynak 2 magyar holdnyi beltelke van, a negyedtelkesek szántója általában 9, a nyolcadtelkeseké 4—6 hold, ami nincs összhangban azzal a jobbágyi állítással, hogy egy telekre 26 magyar