Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Heiczinger János – Lencsés Ferenc: Bakonycsernye

pengő államsegéllyel. 1929 és 1935 között 100 000 forint költséggel emeletes szárnyat épít. Itt két újabb tanterem és tanítói lakások készülnek. A Kényszer utca házaiban és a kiparcellázott Sikátorpuszta helyén épült házakban lakó 123 kültelki iskolás gyermek számára, hogy ne kelljen 3—4 km-t gyalogolniuk, a veszprémi tanfelügyelő a kültelki állami iskola megépítésére 24 000 pengő államsegély megadását javasolja.

18 A Pannónia Részvénytársaság a villanyt Bakonycsernyére 1930-ban vezette be. Egy bakonycsernyei gépész engedélyt kér, s a mozi a Hangya kultúrtermében 1 932-ben megkezdte működését. . A községnek régi álma a vasút volt. Székesfehérvár—Komárom és a Veszprém—Győr közötti vonalakat kívánták Bodajk és Zirc között szárnyvonallal összekötni. A MÁV ezt a kívánságot elutasította, erre a postát igyekeztek rávenni, hogy ezen a távon indítson autóbuszjáratot, amely a fuvarosok szállította postát is vihetne. A kérés teljesítését a posta attól tette függővé, hogy előbb épüljön meg az új makadámút, amely a jelenlegi száz év előtt kijelölt és azóta csak kavicsolt utat alkalmassá teszi autóbuszok számára. A község képviselőtestülete 1932-ben kérelmezte, hogy a körorvos székhelyét tegyék vissza Bakonycsernyére, ahonnan annak idején a szápári bánya kedvéért helyezték el. Á bánya megszűnte után kettéosztva a kör befolyásos földbirtokosok közbenjárására lényegesen kisebb községekbe került. Az Országos Társadalombiztosító Intézet 1934 nyarán egy belgyógyászt szerződtetett tagjai ellátására. A Csetény és Súr községekben sínylődő gyógyszertár tulajdonosa kérte, hogy az anya- vagy fiókpatikát helyezzék át Bakonycsernyére. A vármegye tisztifőorvosának javaslata ellenére a földbirtokosok a veszprémi főispán támogatásával az illetékes Belügyminisztériumban elgáncsolták kérelmét. 1932-ben az addig Szápáron székelő csendőrőrsöt áthelyezték Bakonycsernyére. 1933-ban a Fejér megyei Balinkától a Kényszer utca házainak telkeit a Veszprém megyei Bakonycsernyéhez csatolták át és ezzel megszűnt az az áldatlan állapot, hogy a ház és az utca túlsó oldalán fekvő pincéje két vármegyéhez tartozott. Ebben az évben egy fiatal bányamérnök került Kisgyónba. Minden nap lejárván a bányába, népszerűvé vált a csernyei bányászok előtt. Sokakat rávett, hogy szlovák nevét magyaros hangzásúra változtassa. Bakonycsernyén 1935-ben már 70 önálló kisiparos működött, akiknek egyesületi házuk s benne 362 kötetes könyvtárral ellátott helyiségük volt. Elhalálozott tagtársaikat fekete zászlóval és égő gyertyás díszlámpákkal kísérték ki a temetőbe. A gazdák a Faluszövetség laza keretébe tartoztak, amelynek a Földművelésügyi Minisztérium ajándékából 150 kötetes könyvtára volt. 1935-ben az összes földbirtokok száma 670, ebből 1 kh-nál kisebb: szántóföld nélküli 39, szántóföldes 110, 1—5 kh-as: 263, 5—50 kh-as: 252, 100—500 között: Berghold Károly 102 kh, Sikátor község közbirtokossága 122 kh, Bakonycsernye község 181 kh, Bakonycsernye község legeltetési társulata 328 kh, Csöndes László 360 kh területtel rendelkezett. Az 1000 kh-on felüli kategóriában a honvédelmi kincstárnak 1613 kh-ja (ebből 756 kh szántó, 562 kh erdő) volt.

19