Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

ekkor még nélkülözni tudták a termékek egy részét. Az állatbeszolgáltatás, azután a termény-, a gyümölcsbeszolgáltatás 1951 őszén már olyan mértékű, hogy nem volt módja a kisüzemeknek semmiféle tőkeképzésre. Ezután gyors hanyatlás következett, ami hatósági megtorlással, a terménybeszolgáltatás elleni nyílt, vagy burkolt lázongással volt tele. A gazdák egy része a tszcs-kben keresett menedéket, más része pedig Sztálinváros építkezésein dolgozott.

1

"'

0 A mezőgazdaság szocialista átszervezésére az első lépéseket 1948 őszén tette meg néhány újgazda. 1945-ben az újgazdák egy-egy mezőgazdasági kisüzem kialakításához elegendő földet kaptak, de az eredményes gazdálkodáshoz több feltétel is hiányzott. Az újgazdáknál általában nem volt elegendő az állatállomány, hiányos a gazdasági felszerelés, kevés az önálló üzemvitelhez a szakmai tapasztalat is. Ugyanakkor az újgazdák rendelkeztek a legkevesebb pénzzel. Hiába teremtették meg a stabilizációt az országban, a faluban igen kevés pénz csapódott le, de az is csak oda, ahol valami árut tudtak piacra vinni. Az újgazdák zöme pedig a kisárutermelői szintet 1948-ig nem tudta elérni. E termelési feltételek hiánya sodorja oda az újgazdák egy csoportját, hogy a mezőgazdasági termelést társulás formájában vigyék tovább. E gondolatot támogatta a helyi Nemzeti Bizottság is, amely bérlőszövetkezet felállítását szorgalmazta. Ügy vélte, hogy a pauperizmus felszámolásának egyik módja az, hogy a szegény családok, illetve az eredménytelenül gazdálkodók további földeket művelnek meg, és annak terményeiből kifizetik adósságaikat és annyi tőkét tudnak felhalmozni, hogy abból gazdaságukat fellendítik. A Nemzeti Bizottság megígérte, hogy a bérlőszövetkezetnek vetőmagot és gépeket is szerez. A szövetkezet 1949 márciusában már a megvalósulás stádiumában volt, de mégsem jött létre. A szervezők maguk léptek vissza és ezzel a bérlőszövetkezetbe belépni szándékozókat is elriasztották. A mezőgazdaság szocialista átszervezése mégsem került le a napirendről. A nagy állami terhek egyre jobban sújtották a kisbirtokosokat, néhány év alatt nemcsak a termelés megújítására voltak képtelenek, hanem a megélhetés mindennapi gondjaival is küszködniük kellett. Egyre több kisüzem ment tönkre, nagy területek maradtak műveletlenül. A munkaképes egyének egy része a dunapentelei fennsíkon a gyár- és városépítkezéseken, másik része pedig a Hardi Állami Gazdaságban talált biztos jövedelmű foglalkozást. Alsószentivánban a mezőgazdasági kultúrák alacsony szintre süllyedtek. Nyilvánvaló volt, hogy a felemelkedés útja az államhatalom által ösztönzött termelőszövetkezeti társulás. Az állami tartalékterületek oly magasra növekedtek, hogy 1950-ben Kustyánpusztán 550 kat. holdat az állami gazdaság át tudott venni. Még 1949 őszén egy alsószentiváni gazda, Tóth György járt a Szovjetunióban, ahol a kollektív mezőgazdaságot tanulmányozta egy parasztküldöttséggel együtt. Még ez év őszén 16 kisbirtokos 175 kat. holdon létre is hozott egy III. típusú termelőszövetkezeti csoportot, amely az Összetartás nevet vette fel. A tszcs az egyéni gazdáknál eredményesebben tudott gazdálkodni. Mindenekelőtt mentesült a rendkívül állami terhektől, így az éves jövedelem a tszcs-ben tiszta hasznot jelentett a tagságnak, míg a kisbirtokosnak lényegében semmije sem maradt, miután eleget tett a kötelező terménybeszolgáltatásnak, befizette az adót, valamint az egyéb terheket lerótta. A tszcs ugyanakkor még állami támogatást is élvezett: 1950-ben 16 tehenet, 20 anyasertést kaptak. A következő években erős