Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

lasztások után a baloldali politikai irányzatok törtek előre községi viszonylatban is. A két munkáspárt egyesítésének előkészítése során már világosan látták a politikai élet kérdéseivel foglalkozók, hogy a községben sem a kisgazdapártnak, sem a parasztpártnak nem lesz jövője. A Magyar Dolgozók Pártja 1948. május 11-én jött létre. E napon a szociáldemokrata párt és a kommunista párt helyi szervezetei közös taggyűlést tartottak, melyen az egyesülést kimondták.

148 A közös politika irányítását ezután az MDP községi vezetői végezték. A községi tanács 1950. október 23. utáni napokban alakult. A községi elöljáróság, a képviselő-testület, amely 80 éven át vezette a községet, most megszűnt. A tanács saját kebeléből végrehajtó bizottságot választott, amely átvette az elöljáróság közigazgatási teendőit. A VB megszervezte a községi adminisztrációt. A helyi tanács elnökei (Horváth Vince, Törő József, Földi József) az ötvenes években megalapozták a szocialista községigazgatást, ellátták mindazon feladatokat, melyek a tanácstörvényből kifolyólag reájuk hárultak, így többek között vezették a terménybeszolgáltatási kampányt, irányították a mezőgazdasági munkákat, szorgalmazták a lakosság adófizetését stb. A tanácselnököket segítették e tevékenységben a tanácselnök-helyettesek: Katona Józsefné, Zámbó Mihály, Nyúl József; a végrehajtó bizottság titkárai: Kiss József, Varga János, Dénes Elek. Varga Gábor.

149 Az ipari létesítmények gyors ütemű építése a mezőgazdaság erőforrásainak fokozottabb igénybevételét követelte meg. A kötelező terménybeszolgáltatás azonban a mezőgazdasági kisüzemek visszafejlődését eredményezte. Ez 1950-ben már széles körű hatósági ellenőrzés mellett zajlott le, amely elsősorban a törpebirtokosokat, azután a gazdag paraszti üzemeket tette tönkre. Már 1951 tavaszán elég sok az elhagyott terület. Ilyenek a felsőhomoki dűlőben már bőven akadtak, de a termelés hanyatlása a kisüzemekben is általános és szemmel látható volt. A tanács vb-ülései kb. 90%-ban a terménybeszolgáltatással, a mezőgazdasági munkákkal foglalkoztak. A kisbirtokosok ezt zaklatásnak vették, de a kormányzat emberei ezzel nem törődtek. A kulákosítás, annak merev kezelése nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket — azaz nem fordította szembe a falu vagyonos és kevésbé vagyonos rétegeit —, viszont a gazdag paraszti üzemek tudatos tönkretételével az állam jelentős jövedelemtől esett el. A beszolgáltatás bürokratikus rendszere igen alkalmas volt az egyéni gazdák gyors, gyakorlati tönkretételére, ugyanakkor pszichikailag is előkészítette őket arra, hogy gazdaságukról önként mondjanak le. Egyes terményfeleslegek gyűjtése nagy kampánnyal történt. Politikai, tanácsi, tömegszervezeti megbízottak járták ilyenkor sorra a házakat. Nem vitás, hogy az első években a terménybegyűjtés eredménnyel járt. 1951. május 25-ig például 20 ezernél is több tojást szedtek össze. Ez év nyarán az aratást, a cséplést, a gabonabetakarítást nagy hatósági ellenőrzés mellett végezte a lakosság. A mezőőrök ezután társadalmi megbízottak; az ún. dűlőfelelősök szinte naponta informálták a tanács illetékeseit a munkák állásáról. Nagy ellenkezést váltott ki a lakosságból, hogy a gabonát közös szérűkre hordták és a cséplést ott végezték el. A szérűk a Rákosi-telepen és a Szabadság-telepen voltak. A cséplést igen korán megkezdték, már július 22-én egy vagon búzát el is szállítottak a faluból. A beszolgáltatás ekkor még szinte zökkenésmentesen zajlott. A kisüzemek rendelkeztek annyi tartalékkal, hogy