Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

és a szövetkezet vezetői előtt éppúgy ismertették, mint az elöljáróság, vagy a képviselő-testület tagsága előtt. A Gazdakör és a tejszövetkezet tagságát egyaránt gyarapították. 1938-ban a Gazdakörben 86, a szövetkezetben 65 főt találunk.

132 A község vezetésében egyre nagyobb szerep jutott a jegyzőknek. A Tanácsköztársaság leverése után ismét Kálóczy József irányítja a községi adminisztrációt. A harmincas évek második felétől azonban Kiss Ernőt találjuk ebben a pozícióban, aki a felszabadulást követő évek során is Alsószentivánban működött. Mindkettőnek kiemelkedő szerep jutott a társadalmi egyesületek irányításában és a politikai élet alakításában is. A szovjet csapatok 1944. december 3-án érkeztek a falu határában fekvő Kustyánpusztára. A német és a magyar egységek zöme visszavonult a pusztáról, sőt Alsószentivánról is elmenekült. Az egységek Simontornya irányába vonultak. Csupán a német frontvonal híradós katonái bújtak meg egyes helyeken. Tömeges ellenállásra így nem is került sor, bár a csányi erdőnél 3-án két szovjet páncélost kilőttek. Másnap reggelre Alsószentiván is a szovjet csapatok kezére került. A front azonban Cece irányába elhúzódott. A községet az ismétlődő német támadások nem érték el, így lényegében kisebb anyagi károk keletkezésével sikerült a lakosságnak átvészelni a háborús hónapokat. Ezek 1945. március 18-ig tartottak, amikor a katonai alakulatok a községi katonai parancsnoksággal együtt végleg elhagyták a községet. A lakosság a Vörös Hadsereg harcoló és a pihenő egységeinek egyaránt segített. A fegyverszüneti szerződés értelmében élelmet, járműveket, szarvasmarhákat, lovakat adtak az alakulatoknak, de kézi munkával is hozzájárultak a harc továbbfolytatásához. A lakosság csak egy ízben, március 8-án hagyta el házait. Ekkor ugyanis erős német támadás indult és a katonai hatóság — a lakosság életének megóvását tartva szem előtt — Németkérre irányította az alsószentiváni lakosságot. Itt azonban csak 3 napig tartózkodtak, mert híre érkezett annak, hogy a német támadás összeomlott. így Szántó József, Szántó Ferenc és Bíró János alsószentiváni lakosok vezetésével visszatértek a községbe, ahol a katonai parancsnokságon és a hadikórházon kívül már nem is volt katonaság. Az élet újjászervezésének kezdete április közepén kezdődött. Ezt a demokratikus átalakítással párhuzamosan végezték el. Ehhez felmérték a község anyagi erejét is. A lakosság száma 1945. április 24-én 1050 fő volt. Ez az előző évi lakosságszámnál 50-nel volt kevesebb. Meg kell jegyezni, hogy a háborús események során erőszakos haláleset nem fordult elő. A lakosság számának csökkenését részben még a front előli elmenekülés, másrészt a férfilakosságnak hadifogságba kerülése okozta. A mezőgazdasági termelés nehezen indult, hisz a munkabíró lovak, ökrök nagyobb részét a katonai szállításokra vették igénybe. 1945 április végén mindössze 39 ló és 18 ökör volt a községben. Tehén azonban majdnem minden háznál maradt: ezekből 168-at írtak össze 1945 tavaszán, de 1000-nél is több sertés és 650 tyúk volt a gazdáknál. A szovjet csapatok élelmezésére természetesen igénybe vettek gabonát és élő állatokat is. Ezek zöme az uradalmakból vagy a nagyobb gazdaságokból származott. Az állatállomány számban és minőségben tehát erősen megcsappant. Már a háborús években tapasztalható volt az állomány állandó minőségi romlása, de a számbeli csökkenés is megkezdődött. A háború előtti takarmányozást, az állatok