Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

) rassy Lajos pedig 22 holdas gazdasággal rendelkezett. Rajtuk kívül csak Szűcs István 45, Patkós Pál 23, Imre János 25 és Pongrácz Károly 36 kat. hold gazdaságaikkal jelentették a gazdagparaszti szintet.

125 A bérleti rendszer eléggé elterjedt; a nagy- és a középbirtok egyaránt adott bérbe földeket; egyesek egész gazdaságokat, mások csak gazdasági részeket béreltek. Koller Pál örökösei 1912 óta a 356,5 kat. holdas gazdaságukat teljes egészében kishaszonbérlők útján hasznosították. A Zedregpusztán levő 3 cselédházat, istállót, fészert, magtárt a bérlők használták.

126 Nagyobb bérlete volt Márkli Györgynek is, aki 1914—1922 között 154 holdat bérelt.

127 A Magyar-féle pusztát 1930 előtt Nagy Mihály és Pollermann József bérelték, de ezután ez is kishaszonbérlők kezére került. A Duna melléki református egyház 791 holdat kitevő gazdasága ugyancsak 1912 óta volt bérletben, melyen Kisari Lajos 1945-ig gazdálkodott. A nagybirtok bérlete katasztrális holdanként másfél mázsa búza volt, míg a kishaszonbérlők csak 1 mázsa 40 kilogramm gabonát szolgáltattak. 1935-ben Szluha Aladárnak 2317, Karcag Pálnénak 1587 kat. hold területű nagybirtoka volt. A többi 100 holdon felüli gazdaság lényegében kis középbirtok: Vojnits István 113, Mukits Aurélné 173, Magyar Marianna 139, Magyar Jenő 120, Koller Pál örökösei 356 kat. holdat bírtak és csak a Duna melléki református egyházkerület gazdasága volt nagyobb: 791 kat. hold.

128 1935-ben két 1000 holdon felüli uradalomé a falu határának 64%-a, a 100 és 1000 kat. hold közötti 6 gazdaság viszont csak 24%-ot birtokol. A 100 kat. holdon aluliak kisbirtokosok, illetve a paraszti réteget alkotják. Ezek száma 59. Ezeknek a gazdaságoknak összesen 1099 kat. hold földjük van, ami a község határának alig valamivel több, mint 15%-a. A törpebirtok (a 0—5 kat. hold közötti 125 gazdaság), viszont csak 289 kat. holdat tett ki. Ez a falu határából csak 4%-ot foglalt el.

129 A kis- és a nagyüzemek egyaránt a kenyérgabonát, azonkívül az állattenyésztés számára szükséges cikkeket (a gabonanövények közül a búzát, a kapások közül a kukoricát) termelték. 1938-ban a szántóterület 25%-ában búzát, 40%-ában pedig kukoricát vetettek. így a rozs, árpa, zab, burgonya, azután a cukorrépa, takarmányrépa vetésterülete eléggé összeszűkült. Az állattenyésztés pedig megkövetelte volna a herefélék és a pillangósok vetésterületének a növelését. Ezeket azonban nem terjesztették ki, mert a kukoricával lényegében pótolták a zöldtakarmányt is, de szemes termény helyett inkább ezt alkalmazták, mert a kukoricatermelés eredményei igen kedvezőek voltak. A politikai élet a két világháború közötti időben elég lanyha. A lakosság a baloldali mozgalmaktól tartózkodott, hiszen elevenen élt még bennük a fehérterror emléke. Pártok nem alakultak ezekben az évtizedekben. A kormánypárt befolyását a különböző egyesületeken keresztül tartotta meg a gazdatársadalom körében. A levente-, s a tűzoltó egyesületet, azután a lövészegyletet az ellenforradalmi kurzus hozta létre,

130 de ezekben nem sikerült a gazdákat tömöríteni. A kormányzat ösztönzésére a helyi szervek ezért 1929-ben megalakították a községi Gazdakört (melynek elnöke a nagybirtokos Szluha Aladár volt), majd 1931. január 29-én létrejött a községi tejszövetkezet is 23 taggal, akik összesen 40 tehén után jegyeztek üzletrészt.

131 A szövetkezeti életet az ellenforradalmi rendszer politikai célokra is felhasználta. A szövetkezeti mozgalom vezetői a rendszer exponens emberei, akik a községi vezetésben is kiemelkedő szerepet játszottak. Ha politikai megmozdulást készítettek elő a községben, azt az egyesületek