Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

érkezett cselédek és családjaik foglalták el. A 20. század második, harmadik évtizedében még mindig túlnyomó az uradalmi cselédség aránya. 1928-ban például az agrárproletár réteghez tartozó 648 főnek majdnem 82%-a mezőgazdasági cseléd, akik zömmel a pusztákban éltek.

121 A kisbirtokosok alkották a falu lakosságának a zömét, bár ezek száma 1928-ban mindössze 195 volt. A törpebirtokosok (75 fő), a napszámosok (42 fő) és az értelmiség kisebb része élt a faluban. A gazdatisztek, a nagybirtokosok a pusztákban, kastélyaikban, illetve úri lakokban laktak.

122 A külterületeken a 20. század első felében is nagyszámú mezőgazdasági lakosság élt. Ezt a tőkés nagybirtok szervezete követelte így. 1850-ben 824 lélek volt Alsószentiván közigazgatási területén, de ennek csak valamivel több, mint fele élt a belterületen. Ez az arány nem is igen változott, mert 1930-ban Alsóés Felsőhangoson 133, Benedekpusztán 189, Egyházpusztán 94, Elek-pusztán 87 lakos élt. Igaz, a lakosság száma sem emelkedett. 1930-ban 869 főt írtak össze.

123 A pusztán élő lakosság zöme gazdasági cseléd, illetve konvenciós uradalmi alkalmazott. A Szluha-féle uradalomban 1928-ban 116, a Karcag-féle birtokon 67, a Magyar testvérek bérbe adott gazdaságában 11, Kröll Nándorné pusztáján 8, Egyházpusztán, Kisari Lajos béruradalmában 21 cselédet alkalmaztak, de vincellérek, kőművesek, kertészek, lovászok, traktorosok, gépkezelők, bognárok, kovácsok ugyancsak uradalmi alkalmazottak, sőt konvenciósok voltak.

124 A mezőgazdaság tőkés fejlődése az intenzív művelés kapcsán a határban több gazdasági egységet követelt, mint a korábbi, főleg a rideg állattenyésztésen alapuló extenzív gazdálkodás. A 19—20. század fordulójáig a puszták egész sora jött létre. Alsószentiván határában. 1898-ig a következő külterületi lakott helyek találhatók a község határában: Kustyán, Hangos, Nekeresd, Dögvölgy, Madarassy-major, Tamássy-major, Nagy Sándor majorja, Nagy Sándor-puszta, Szluháné Felsőpusztája. Duna melléki egyház pusztája, Kollerpuszta, Szluha István-puszta. 1898-ban azonban a külterületi lakott helyek nevének jó része megváltozott, de újabb telepek is keletkeztek. Szluha Aladár és Farkas Irén birtokolja 1945-ig a puszták zömét: így Felsőhangost (Hangospuszta), Benedekpusztát (Nekeresd), Dögvölgy pusztát, Tóháztanyát, Elekpusztát (Szluháné Felsőpusztája) és Kápolnapusztát (Szluha István pusztája). Ezek összesen 3904 kat. hold és 1267 négyszögöl területet jelentettek. Magyar Imre és testvérei (Mukics Aurélné, Magyar Imre, Magyar Marianna) birtokolják Alsóhangospusztát (Kustyánt). A Duna melléki református egyház birtoka Egyházpusztán volt, amely 791 kat. holdra terjedt. A Koller örökösöké volt Zedreg, mely 356 kat. holdas gazdaság volt. Alsóhangos-pusztán 1928-ban lett birtokos Vojnits István, aki családi birtokát elvesztette a trianoni béke után. Vojnits István Szolgaegyházán 360, Alsóhangoson 113 holdas gazdaságot vásárolt, melyhez még 90 holdat bérelt. Anyósa, Kröll Nándorné szintén 117,5 holdas gazdaságot vásárolt, melyet ugyancsak veje vezetett. A nagybirtok és a tulajdonképpeni úri birtokok mellett vagyonosabb parasztgazda igen kevés volt. Az első világháború előtt a Madarassy-féle gazdaság (Telekpusztán) 60 holdnyi területével az egyedüli, amely gazdagparaszti szintet jelentett. A húszas években azonban a birtok három részre öröklődött, és az utódok, bár alsószentiváni viszonylatban még mindig magasabb holdszámú birtokkal rendelkeztek, mégis a 19—20. század fordulóján betöltött úri-paraszti szerepet már nem tudták betölteni. Madarassy István 31, Madarassy József 23, Mada-