Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

Józsefet, akit a Pemetes parcellán kivégeztek. Hasonló sors várt volna Ruskovics Istvánra is, akit felakasztottak. A vérengzés helyszínére sietett Szluha Aladár nagybirtokos határozott fellépésére az akasztott ember kötelét elvágták, így Ruskovics életben maradt. Kiderült, hogy Szluha Aladár kastélyában a tiszti különítmény vezetői nem jártak, így csak hallomásból szerzett hírek alapján jártak el. Szluha Aladár egyébként a tanács vezetőit értesítette, hogy a faluból meneküljenek el. A különítmény a Dunaföldvárról magukkal hurcolt Futó Kálmánt Karcagpuszta mellett gyilkolta meg.

11/1 A két világháború közötti időben a nagybirtok változatlanul uralja Alsószentiván határát. Az a feudális birtokszerkezet, amely a 19. század közepén konzerválódott, majdnem változatlanul élt tovább 1945-ig. Tulajdonosokban is kevés változás történt 1860 óta. így az ági örökösök birtokolják a nagy- és középbirtokokat a tőkés fejlődés 100 esztendeje alatt is. A változás a kisbirtok javára elég csekély volt. Még a 20. század elején kormányösztönzésre a nagybirtokosok gazdaságaikból parcellázásba kezdtek. A tőkével rendelkező kisbirtokosok vállalkoztak is a vásárlásra. Váltókölcsönöket 8%-os kamat ellenében kaptak a dunaföldvári népbanktól, így a birtok árát ki tudták fizetni. Adósságaikat az első világháború alatt az inflálódott koronával vissza is fizették.

11

"' Az első világháborút és a forradalmakat követő földreform a nagyszámú gazdasági cselédség és a napszámos réteg körében forradalmi hangulatot keltett. Különösen a földreformnak évről évre történő halogatása váltotta ki a hatóságok és a helyi nagybirtokosok elleni gyűlöletet. Kezdetben a földkövetelők kishaszonbérletekkel is beérték volna, de a nagybirtokosok elzárkóztak földjeik parcellázásától. Érdekes az is, hogy a helyi hatóságok végül is csak a Református Egyházkerület gazdaságának parcellázását akarták elérni, de ezt sem sikerült keresztülvinni. Égető szükségként jelentkezett a kisbirtokos réteg állatai számára a legelőszerzés is. 1921 tavaszán azonban ez még nem látszott megoldhatónak. Az elöljáróság szerint a földreform mellett mindennemű agitáció termékeny talajba talál. A lakosság a földreform gondolatától már fel volt izgatva, ebben az ügyben sokat gyűléseztek.

116 Végül is a társadalmi feszültség enyhítésére a húszas évek közepétől megkezdték a földkérdés megoldását. Azonban igen kevés terület került kiosztásra: mindössze 60 kat. hold szántóföldet és 40 kat. hold legelőt adtak át. a lakosoknak.

117 Ez tulajdonképpen a szociális bajokon igen keveset segített. Ezért a harmincas években további parcellázásnak, kishaszonbérlétek alakításának leszünk tanúi. 1936 októberében 530 kat. hold föld parcellázását kezdték meg. Két esztendő alatt a parcellákat sikerült is eladni, melyek a kisbirtokosok kezébe kerültek.

118 A földárak a minőség szerint változtak. 1938-ban például 25—80 fillér közötti összeget kértek a határbeli földek négyszögöleiért.

119 A lakosságnak közel a fele, 48%-a élt a pusztákon még a 20. század húszas-harmincas éveiben is.

120 Ez az arány a korábbi évtizedekben még nagyobb. A lakosság háromnegyed része élt a majorokban, a tanyákban, a pusztákban és szállásokban. Az első világháború előtti parcellázás, azután a földreform, a kishaszonbérletek kiosztása lehetőséget teremtett arra, hogy mind többen önálló gazdálkodásba kezdjenek. A törzsökös paraszti lakosság kialakulása tehát csak a 19—20. század fordulója óta van folyamatban. A pusztákról beköltözők helyét fokozatosan idegen helységekből 11 Fejér megyei történeti évkönyv 13. 161