Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

elöljáróság) kiterjedt a községben élő valamennyi személyre (748 fő) és vagyonra. A képviselő-testület létszámát 24 főben állapították meg, akik közül 12 fő választással, 12 pedig a legtöbb adót fizetők közül került a testületbe. Kiegészült még a képviselő-testület az elöljárósággal (bíró, jegyző, esküdtek, pénztáros, közgyám, körorvos).

85 Az eddigi nevekből is kiderül, hogy a község vezetése 1945-ig lényegében azon személyek és utódaik kezében volt, akik a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben már azt gyakorolták. 1895-ben például Balázs Ignác, Lénárd Mihály, Koller Pál, Tamássy Kálmán, Biber János, Madarasi Gergely a helyi képviselők. 1906-ban a fenti személyeken kívül Szántó György, Biber Pál, Imre Pál, Biber Mihály, Ottinger József nevét találjuk a képviselő-testületben, 1910ben pedig Puha István, Boór Jenő, Szluha Aladár, Szluha Imre, ifj. Lénárd Mihály, Imre János neve tűnik újnak a testületben. A községi bírók személye eléggé állandónak látszik, ami bizonyítja azt, hogy a vagyonos réteg a kezében tartja a hatalmat. 1895-ben Németh István, 1905-ben Tamássy Kálmán, 1908-ban ismét Németh István, 1910-ben Madarasi Lajos. A jegyzők ugyancsak sokáig viselték tisztségüket: Paczona Gyula lemondása (1880) után Huszár János 1894-ig jegyző. Ezután Mészöly István következett (1894—1904), de őt a járási főszolgabíró felmenti. Hanus Ágoston viszont 1904-től az első világháborúig viseli ezt a tisztséget.

81

' 1912. július 17-én főispáni látogatás volt Alsószentivánban. Széchenyi Viktor tetszését megnyerte a községházán tapasztalt rend s az adminisztratív fegyelem.

87 Úgy látszik, mintegy három évtized alatt a viszonyok odáig fejlődtek, hogy a község a környező települések szintjére emelkedhetett. Az 1848—1849-es időket követő évtizedekben a falusi lakosságra aránytalanul nagy terhet rakott az államhatalom. Nemcsak az állami, de a megyei terhek is elviselhetetlenek, hiszen a mezőgazdasági lakossághoz alig folyik be pénz. A vármegye közlekedési választmánya 1867-ben 237 forintot követelt hidak javítására az alsószentivániaktól, melyet azok megfizetni nem tudtak, s ezért kérték az összeg törlését.

88 1885-ben az állami egyenesadó majdnem 9630 forint volt, amelynek 90"

/(

)-át a földadó, 9%-át a kereseti adó és 1%-át a házadó alkotta.

8

'' 1884 december elején a község tiltakozott a betegápolási és a jegyzői nyugdíjalapra befizetendő összegek miatt. A képviselő-testület sehogy sem akarta megérteni, hogy miért kell a betegápolási alaphoz hozzájárulni, amikor a községből egyetlen ember sem veszi igénybe a kórházat. A községi bírónak, Blázer Ferencnek és a jegyzőnek (Huszár János) az érveit elvetették. Kérték, hogy a vármegye alispánja értesítse őket külön is az ügyről."" A kiadások a vagyonilag szegény községet erősen terhelték, melyeket csak pótadóból tudtak fedezni. A jegyző 1906-ban évi 1600 koronát, a községi bíró 150, a tanító 600, a körorvos 240, a körszülésznő ugyancsak 240 koronát kapott a községtől. Ebben az évben azonban a körorvos fizetését 360 koronára emelték, mivel Rosenfeld Lipót halála után (1906 tavasza) az új körorvost az alapiak (ahol az orvosi kör székhelye volt) csak magasabb díjazásért tudták felfogadni."

J Ugyanakkor az iskola, a községháza, a csendőrségi őrszoba működését is biztosítani kellett, a határban húzódó utakat, hidakat karban kellett tartani, illetve, ha valamely létesítmény tönkrement, azt újjal pótolták. 1911-ben például 400 koronát fordítottak a község határában levő utak, hidak fenntartására. Ez az összeget főleg anyagi