Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

eszközök vásárlására fordították, hisz az iga- és kézi erőt közmunka gyanánt a lakosság adta."

2 A képviselő-testület szinte minden községi létesítmény létrehozásától elzárkózott. Tudatában volt annak, hogy ezzel az adózó réteg terheit növelné. így maradt el még 1906-ban a községi jégverem létesítése is. A testület azzal érvelt, hogy a nagybirtokosok mindegyikénél létezik jégverem, s ha a falusi lakosságnak szüksége lenne jégre, azt tőlük beszerezheti."

3 A nagybirtok álláspontja tükröződik ezeken az intézkedéseken is. A községi pótadó a nagyobb adóösszeget fizető lakosságot érintette. Így érthető, hogy a lakosság döntő többségét alkotó napszámosok és cselédek érdekeiért többet áldozni az alsószentiváni birtokosok nem kívántak. A gazdasági cselédség, a napszámosok ki voltak zárva a politikai jogokból is. Választójoga 1892-ben is még csak 15 embernek volt, holott a lakosság száma ekkor 810. A nagybirtok nemcsak gazdasági, társadalmi vonalon köti meg a fejlődést, de nem hagy kibontakozást politikai téren sem. A környező nagybirtokos településeken hasonlóan kevés a szavazati joggal rendelkező egyén: Baracson 16, Apostagon pedig 45.

!)/| 1919-ig e téren változás nem is következett be. 1904-ben is mindössze 27 fő szavazhatott Alsószentivánon."

:) Iskoláról először a 19. század közepén hallunk. 1860-ban a vajtai plébános felügyelete alatt állott az alsószentiváni iskola.

11

" Ennek az intézménynek az volt a feladata, hogy az elemi műveltséget terjessze a fiatal generáció körében. írást, olvasást, számolást, vallási ismereteket tanítottak az alsószentiváni iskolában. Ügy látszik, hogy az elemi ismereteket elég lassan sikerült megtanítani a zömmel pusztai lakosságból állóknak. 1870-ben a lakosságnak még csak 20%-a tudott írni, olvasni."

7 Az iskola fenntartása azonban az egyháznak egyre terhesebb lett. A cselédség nem tudta viselni az iskola költségeit, de nem járult hozzá az egyházi terhekhez sem. Ügy látszik, hogy a nagybirtokosok mégis hajlottak arra, hogy gazdasági alkalmazottaik kulturális szintjét emeljék. Amikor Alsószentiván községgé lett, néhány év múltán, 1879-ben új iskolát létesítettek, mely községi jellegű lett. Egy uradalmi házat alakítottak át két tanteremmé. Kezdetben egy, később két tanerő tanított az iskolában. A lakosság növekedése folytán az iskola hamarosan kicsiny és korszerűtlen lett. A községi vagyon sem gyarapodott olyan mértékben, hogy ezt a kéttanerős iskolát a község fenn tudta volna tartani. így a 20. század első éveiben már állami átvételét fontolgatták a hatóságok. Az iskolaszék elnöke, Koller Pál, intézkedéseket tett, hogy a községi iskola államosítása megtörténjék. Állami támogatásból 600 koronáért megvásárolták Ottinger József tanító telkét, melyen iskolaépületet emeltek. Az épületben 1909 szeptemberében meg is kezdték a tanítást, amelyben ugyancsak két tanító működött.

98 A tankötelesek száma a 20. század elején 80—90 fő között mozgott."" A századvégi agrárszocialista mozgalmak jelentkeztek Alsószentivánban is. 1897 július elején az aratók a pusztákon megtagadták a munkát; nagyobb aratórészt követeltek maguknak. Csatlakoztak hozzájuk a cecei és a szentmiklósi aratómunkások is. A sárbogárdi főszolgabíró jelentése szerint az aratók 100—200 fős csapatokba verődnek,

100 s így járják a pusztákat, biztatják egymást, hogy követelésükért bátran kiálljanak, sőt a sztrájkhoz nem csatlakozókat is a munka letételére akarják rávenni. A sztrájkotokat a dunaföldvári földmunkás egylet fogta össze, tevékenysége