Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Farkas Gábor: Alsószentiván
a katolikusoknak kápolnájuk van, melyet Szent Anna tiszteletére emeltek. 47 A Jankovich uraság a 18. század utolsó évtizedében tovább növelte a majorsági földeket. 1790-ben például az alsószentiváni birtokon 546 pozsonyi mérő gabonájuk termett. 48 Hamarosan építkezések kezdődtek. 1795 tavaszán magtár létesítésére adott megbízást Jankovich Miklós egy adonyi ácsmesternek. 49 1798 tavaszán pedig Jankovich Miklósné Beniczky Angelika hat évre bérbe adta az alsószentiváni pusztát. A bérlő Szapáry János lett, aki vállalta, hogy 10 ezer pozsonyi mérő gabonát befogadó magtárt épít, azután az ököristállót 80 igásökör befogadására kibővíti, és 20 család számára putrikat létesít. 50 A Jankovich család birtoka Alsószentivánban kb. ötezer hold volt, melyet ötezer forintért vett bérbe Szapáry János. 1801-ben azonban a bérösszeget 6000 forintra emelte fel a Jankovich család. A pusztabirtok allodiális részén szép vagyon volt, amely az állatállományból: (30 ló, 31 igásökör, 84 növendékmarha, 2483 juh), illetve nagy kiterjedésű szőlőből és makkoltatásra alkalmas tölgyerdőből állott. 51 A Szapáryak Alsószentivánt 1812 végéig bérelték. 1813 és 1821 között Paur János gazdálkodik Szapáry helyén. Jankovich Miklós pedig 1817-ben pert indított Szapáry ellen, mivel az 1798-ban vállalt kötelezettségeinek kevéssé tett eleget. Elmulasztotta például az építkezést is. Jankovich Miklós ezért 61 478 forint megfizetésére akarja kötelezni. 52 1825 őszén ismét házi kezelésben van Alsószentiván, mert 1827 őszén istálló építéséről volt már szó. 53 A Lendvay örökösök a század végén ismét pert indítottak Alsószentiván megkaparintására, s követelésüktől csak 1797-ben álltak el. 54 1817 májusában pedig a Lehoczky család kezdett pert, azon a jogcímen, hogy ők Szunyogh Klára unokái. 55 A Lehoczkyak Alsószentivánon és Rácalmáson összesen 1000 hold földet vissza is kaptak. 50 Erre 1841-ben került sor. Rácalmáson az adonyi úttól nyugat felé eső birtokrészt, Szentivánon pedig a felsőszentiváni birtokból a napkelet felé eső területeket egészen az előszállási határig visszakapták. 5 ' A lakosság az állattenyésztés és a gabonatermesztés mellett érdeklődni kezdett a gazdálkodás más ágai iránt is. 1826-ban az egyik közbirtokos jövedelmét kívánta emelni, ezért szentiváni gazdáknak zálogban bírt területből szőlőföldeket adott. A szőlőföldek után dézsmát akart szedni. A gazdák meg is alakították a hegyközséget, hegybírót választottak, hegypásztorokat fogadtak, az uraság pedig rendtartással szabályozta a hegyközség működését. Az 1826-ban keletkezett szőlőhegy-rendtartás szerint a gazdák kötelesek földjeiket jó minőségű vesszővel beültetni. Közösen felelősek a szőlőhegy rendjéért: például a szőlőkben legeltetni tilos volt, s akinek marháját a szőlőkben találták, gazdáját megbüntették, a kárt pedig meg kell térítenie. Pincét, présházat csak az uraság engedélyével létesíthettek. Ugyancsak az uraság engedélyével lehetett a szüretet megkezdeni, mégpedig oly módon, hogy először az uraság szőlejét szüretelték le, majd 12 krajcár lefizetése ellenében cédulát válthattak, s csak annak birtokában mehettek szüretelni saját szőlőjükbe. A rendtartás előírta, hogy évente négy alkalommal kell a szőlőt kapálni, s ha a gyom gyorsabban nőne, akkor azt gyomlálással kell eltávolítani. Ha valaki a munkát nem végezte az előírásnak megfelelően, azt az uradalmi tisztek figyelmeztették mulasztására. Az a gazda, akit két alkalommal figyelmeztetni kellett hanyag munkája miatt, szőlejét elvesztette. Tilalmazták a szabályok a szőlőben a hangoskodást, a duhajkodást, a
