Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

káromkodóknak pedig szigorú büntetéseket helyeztek kilátásba. Ha parasztember káromkodott, azt úriszék elé idézték, ahol legkevesebb 12 pálcaütést szabhattak rá. Amennyiben a káromkodó nemesember volt, azt hat forintra büntették.

58 Gyümölcsfát — a rendtartás szerint csak szilvát és őszibarackot lehetett ültetni, de a termés hetedrésze az uraságot illette. Szőlőt nagyobb mennyiségben a hegyről nem vihetett haza a gazda, csupán néhány fürtöt engedett csak meg a rendtartás. Az alsószentiváni gazdáknak a szőlőterületeket Gyürki Leopoldné Matkó Borbála közbirtokos adta, akit uraságnak neveztek a lakosok. A szerződés szerint a területet négy évig dézsmamentesen használhatják a lakosok, de az ötödik évben már kötelesek dézsmát adni. Ez akkor minden hetedik akó bornak az uraság részére való átadását jelentette volna. A szőlőművelést azonban a szentivániak két év elteltével abbahagyták. Erre kényszerítette őket Szluha Imre közbirtokos, aki marháit az elkerített szőlőhegybe erőszakosan behajtotta, és a hegyközség egyik emberét, aki ezt magakadályozni igyekezett, ,,agyba-főbe verte". A marhák a szőlővesszőt lelegelték, és ezzel az alsószentivániak két éve ültetett szőlőhegye tönkre is ment. Szluha Imre ugyanis a szőlőhegyet zálogba vette a tulajdonostól, és ezen az alapon az alsószentiváni gazdákat is kivetette szőlőikből. így mindössze három esztendeig dolgoztak csak a gazdák a szőlőhegyen, s lényegében semmi hasznuk sem volt, mert a szőlők még nem fordultak termőre, s a gyümölcsfák is csak akkor kezdtek erősödni. Szluha Imre egyébként a gyümölcsfák egy részét is kiszedette és saját kertjébe ültette át. Szluha Imre közbirtokos a területét Kreskay Mihály közbirtokostól vette zálogba, mert annak Gyürkinével kötött szerződése időközben lejárt. A Kreskay— Szluha-féle szerződést azonban a szőlősgazdák nem fogadták el, ezért került sor velük szemben a Szluha-féle agresszív fellépésre. 1828 nyarán Szluha Imre néhány szőlősgazda kárát ki is fizette. Többen azonban nem fogadták el, mivel az összeget csekélynek tartották. Ök kérték, hogy a szőlőhegyük megmaradhasson, melyet a kár helyrehozása után ismét művelni szándékoznak. Amennyiben a Szluha uraság mégis ragaszkodik a szőlőhegyhez, akkor teljes kártérítést követelnek. Többen csak félelemből vették fel a megbecsült összeget: például Lábodi Ádám 21, Molnár István 12, Katona György 20 forintot, de Zámbó Mihály, Lakatos István a felszólítás ellenére sem fogadták el a pénzt. A szőlősgazdák egy részét megfélemlítették, illetve a hatóságtól való általános félelem miatt — ami ezt a kort egyébként is jellemezte — vették fel az összeget. A szőlőhegybe fektetett munkák megbecsültetésére a vármegye Mészöly Pál esküdtet külte Alsószentivánra, akit kemény ítélkezőnek ismertek, így többen a Szluha Pál által felajánlott pénzt el is fogadták, „minthogy az Tekintetes Nemes Vármegyének engedelmeskedni kénteleníttettünk" írták a szentiváni szőlősgazdák egyik folyamodványukban.

59 A nemesi közbirtokosok nagy része a gazdálkodást nem értette, vagy anyagiak hiányában nem tudott korszerű gazdaságot vezetni. Ezért a bérbe adás a 19. század elejétől fogva továbbra is gyakori volt. A bérlet ugyan jelentett bizonyos jövedelmet a bérbeadónak, de komoly hasznot sohasem. Azt a bérlő kapta, illetve használta fel saját céljaira. A nemesi közbirtokosok mint földesurak minden lehetőséget megragadtak, hogy bérbe adjanak földesúri haszonvételeket. Horváth Zsigmond például az egyik kocsmát 1803 február elején Grünwald Salamonnak adta bérbe. A haszonbérlő — egy, a földesúr tulajdoná-