Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

Zsigmonddal pedig Szentiván története során már találkoztunk. 1747. augusztus 28-án Paksy György a család egyenesági leszármazottja a hódoltság előtti Paksy család birtokainak visszaszerzéseire tett kísérletet. Ennek érdekében 12 nagybirtokos ellen indított pert, akik között volt Jankovich Miklós is.

3

' A Jankovich családot a perek anyagilag is eléggé megterhelték. A 18. század végéig csak a Farkas örökösökkel szembeni perek során több mint 34 ezer forintot fizettek ki.

38 Nem volt békés a család viszonya a Lendvay örökösökkel sem. Ezeknek a pereknek az alapját többnyire Lendvay Magdolna leánya által (Simonyi Györgyné) 1741ben Jankovich Miklósnak elzálogosított, de vissza nem váltott birtokai képezték. A több évtizedig elhúzódó perekben a Simonyi, Hrabovszky, Podhorszky, Vályi, Hidvéghy, Lovászik, Tarnóczy, Sughó, Névedy, Lehoczky családok voltak az érdekeltek. A perek egy része megegyezéssel végződött, egyes birtokokat, birtokrészeket készpénzzel váltottak meg a Jankovich család részéről.

39 1741 tavaszán Jankovich Miklós 20 esztendőre bérbe vette Szentivánpuszta további negyed részét. Felesége (Szunyogh Krisztina) révén a puszta negyedét már korábban jogosan birtokolta. 1741től tehát Jankovich Miklós gazdálkodott a szentiváni puszta felében,

40 de egy év múlva Vályi Pál, Vályi György és Vályi Erzsébet a Lendvay jusson őket megillető birtokrészeket is a Jankovich családnak adták zálogba.

41 1748-ig a nemesi közbirtokosok száma egyre fogyott, és mind nagyobb területek összpontosultak a Jankovich család kezáében. A szentiváni határ megművelése a 18. század közepéig nem okozott nehézséget. A lakosság növekedésével azonban egyre szélesítették a majorgazdálkodást. Ennek során a közbirtokosok mind nagyobb területeket igyekeztek intenzív művelés alá vonni. A század közepén kezdték vitatni a szentiváni határ helyességét is. Jankovich Miklós birtoka a hardi határ felé is kiterjedt. A tulajdonos kétségbe vonta, hogy birtoka csak a Derékérig terjed. Szerinte az 1722-ben megvont szentiváni határt Meszlényi János alispán szerb lakosok vallomása alapján állapította meg, akik Szentivánban nem őslakosok voltak, hanem jövevények, és nem volt tudomásuk az egykori falu kiterjedt határáról. A közbirtokosok a cecei és a menyődi határjeleket sem tartották megfelelőnek, ezért e téma kapcsán 1750-ben magyar lakosokat kérdeztek meg.

42 A per sokáig elhúzódott és csak 1782-ben zárult le. Közben a Lendvay és Farkas örökösök is pert indítottak Szentiván, Rácalmás, Kulcs visszaszerzéséért, de az ügyet 35 évi pereskedés után azzal zárták le, hogy a birtokok a Jankovich család kezében maradnak.

43 A Jankovich család a 18. század közepén Szentivánon már allodiális gazdálkodást folytatott. 1759-ben majorosgazda irányítja a házi kezelésben levő földek művelését.

4

'

1 A falu azonban nem volt még népes, a század közepén temploma, parókiája, iskolája sincs. A katolikus híveket a vajtai egyház pasztorálta.

43 Megbízható adataink a lakosság számáról a Józsefkori összeírásból vannak, ami 1784—1787 között keletkezett. Innen tudjuk, hogy 39 ház állt Alsószentivánban, amelyben 75 család élt. A tényleges népesség 404 volt. A lakosság döntő százalékban zsellér, ami arra enged következtetni, hogy gazdasági cselédek, s főleg a Jankovich uraság szolgálatában állanak. Telkes jobbágy mindössze 1 család élt Alsószentivánban, viszont hét nemesről is tudunk. Ezek nyilván az uradalmi gazdálkodást irányító személyek voltak és szintén urasági szolgálatban állottak.

40 Ekkor már volt egyházi épület is: 1787-ből arról értesültünk, hogy