Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

ha a kincstárnak kifizeti a fegyver jog címén őt megillető összeget, addig azonban a kamara a tulajdonos.

26 1715 májusában 360 hold szántóföldet műveltek meg a szentiváni pusztában.

27 A telepítés is elkezdődött, mert 1722-ben már határvita támadt Szentiván és Alap falvak lakói között. Tanúkihallgatás során több érdekes adat került elő Szentivánra vonatkozóan is. Tisztázták például, hogy a két helység között a határ mindenkor a malomhely és a forrás volt. Más tanú szerint a szentivániak a Paksra vezető út mellett kincset kerestek, de csak egy temetőt találtak, amely „valamikor a rácoké volt". Ezt a temetőt a 17. század első harmadában a faluba jött szerb lakosok használták. A tanúvallomás arról is bizonyságot ad, hogy 1722-ben már nincsenek szerbek Szentivánon. Azok véglegesen a Rákóczi-szabadságharc idején költöztek el,

28 s helyükbe magyar telepesek jöttek. 1748-ban 33 családban 130 fő élt Szentivánon.

29 A 18. század elején Szentiván pusztán felmérték a birtokállapotokat. Megállapították, hogy 8 egész és 10 negyed telek telepíthető be.

:!() A telepítés 1722 után fokozatosan meg is történik. 1730-ban az Űjszerzeményi Bizottság előtt már 14 esztendeje folyik a per Rácalmás, Kulcs és Szentiván birtoklásáért.

151 Még ez évben a nádor utasítja Fejér vármegyét, hogy Alsószentiván birtokon a Lendvay és Farkas örökösök közé tartozott a Plathy, Jeszerniczky, Simonyi és Jankovich család; a Farkas jusson pedig a Somogyiak, a Fiáthok, a Tavasz, a Hunkár, azután a Matkó és Csupor családok osztoztak.

32 1734-ben a megyei hatóság a Lendvay és Farkas örökösök kérelmére Szentivánt két részre osztja. A tárgyalás folyamán kitűnt, hogy Szentivánon a földesurak csak legelőgazdálkodást folytatnak, jövedelmük tehát az állattartásból ered. A megyei hatóság az osztály egyezség során mindegyik családnak 2—2 ezer darab szarvasmarha eltartására elegendő legelőterületet hasított ki a pusztából. Ugyancsak két részre osztják a jobbágy-, illetve a zsellérszolgáltatásokat is. Lényegében a két tulajdonos ezzel teljesen elkülönül egymástól, sőt külön-külön fejlődtek Szentiván lakói is, mert a két tulajdonos 1—1 bírót nevezett ki a jobbágyok és a zsellérek élére. A települést ezután Alsó-, illetve Felsőszentivánnak nevezték. A „Felső" előtagot azonban ,,Közép"-re változtatták, mert a Baracska melletti Szentivánt kezdték Felsőszentivánnak nevezni.

33 A birtokperek azonban ezzel az osztályegyezséggel nem szűntek meg, hanem még hevesebben lángoltak fel. Különösen a Jankovich család ellen folyik sorozatosan per. A Jankovich család ugyanis egyre több földet szerez magának Szentivánon, és ugyanakkor a többi közbirtokos vagyona mindinkább fogyott. A Paksy örökösök is bejelentették birtokigényüket Szentivánra. Nevükben Daróczy Ferenc 1731-ben kezdett pert Jankovich Miklós és birtoktársai ellen.'

54 Eredményt ugyan nem ért el, de a kamara emberei felfigyeltek a pereskedésre, s 1740-ben — amikor Lendvay Klára meghalt — a földvári harmincados a három birtokot minden jogalap nélkül lefoglalta.

:!:> Jankovich Miklós a lefoglalás ellen a kamaránál tiltakozott, mire annak elnöke utasította, hogy a Lendvay családtól való leszármazását igazolja, és bizonyítsa a birtokhoz fűződő tulajdonjogát. Jankovich Miklós családja leszármazási táblázatát 1740. augusztus 12-én bemutatta. Eszerint a Jankovich család leányágon volt örökös Szentivánban, mert Jankovich Miklós felesége Szunyogh Krisztina volt, akinek apja viszont Szunyogh Miklós. Szunyogh Miklós apja Szunyogh György, akinek felesége Lendvay Borbála, Lendvay Zsigmond leánya.

36 Lendvay