Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Kállay István: Alcsútdoboz

katonáknak, hogy Alcsúton raboljanak — a lakosság sokat szenvedett.

22 Bél Mátyásnál a helység Alsó-Csútként szerepel a vértesaljai járásban. Az 1773. évi lexicon locorum szerint All-Csuth a bicskei járásban fekvő falu. Korabinsky (1786) Alschó-Chut-ként ír róla. Vályi szerint (1796) „elegyes falu Fejér vármegyében", határa közepes, földesura az egyházi kincstár, Crusius (1804) szerint magyar falu (All-Csut), Lipszkynél (1808) Alcsutként szereplő magyar falu, Ludovicus Nagy (1828) pedig All-Csuth falunak nevezi. A település szabadságát 1663-ig senki sem vitatta. Ekkor jelentek meg a pálosok, akik a falutól jobbágyi szolgáltatásokat kezdtek követelni. A lakosság 1667-ben szerződést kötött velük, ez lett a későbbi jogigény alapja. A szerződést 1690-ben megújították. E szerint a falu 8 ft évi cenzust és dézsmát fizetett. A pálos rend kötelezte magát, hogy ha a falut eladná, a lakosokat nem veszi be a szerződésbe, vagyis nem adja el őket örökös jobbágyként. Az alcsútiak nemesi származására utal a falu pecsétjének felirata: „Nemesek Alcsut" (1671, 1691),

23 1693-ban Bárányos János és Becsei Mihály mutatták be okmányaikat és kérték a királyt: védje meg őket nemességükben. 1694-ben Esterházy Pál nádor megparancsolja Fejér megyének, hogy védje meg az alcsútiakat, akik mind nemesek. Ilyen védlevelet kaptak Lipót királytól is, amire a pálosok az 1667. évi szerződés bemutatásával válaszoltak. Miskey alispán ekkor azt javasolta az alcsútiaknak, hogy menjenek a következő országgyűlésre jogaik bizonyítására. Ügyük képviseletét Sándor István vállalta, akinek szintén volt részbirtoka Alcsúton. Ö azonban csalárdul kihasználva rokoni kapcsolatait (sógora a kancellárián dolgozott); Esterházy Pál nádortól a maga és Újvári Imre számára Acsa és Alcsút falvakra adományt szerzett. 1696. november 9-én a győri káptalan beiktatta Sándor Istvánt és Üjvári Imrét a birtokba. Sajnovics Mátyás, Ráczkevei István alcsúti prédikátor, Sebestyén András, Nagy Balázs és Csuthy István ellentmondottak. Ugyanebben az évben a pálosok pesti priora hat budai muskétás közreműködésével a bírót két kocsival és négy lóval Pestre vitette, mivel nemcsak hogy nem akartak tizedet fizetni,

24 de az összeírást is megakadályozták.

25 Arra hivatkoztak, hogy Csuth a török időkben Komáromhoz szolgált, de keresztény földesura nem volt, a töröknek 15 ft adót fizettek.

26 Az alcsútiak (összesen 21-en) az 1696. évi összeíráskor is nemesi kiváltságolt jogállásukra hivatkozva taksáitatásukat kérték.

27 Sándor és Üjvári törekvése egyelőre nem járt sikerrel. A pálosok bebizonyították, hogy a két falu sokkal nagyobb, mint 16—16 porta. A nádor, majd Lipót is megsemmisítette az adományleveleket. Az alcsútiak reménykedtek: megfizetik a 12 ft bérösszeget és szabadok lesznek. A pálosok 1698-ban azonban 10 évre bérbe adták a falut Kurtz János Ignác budai kamarai adminisztrátornak évi 300 ft-ért, telepítési engedéllyel. 1700-ban az alcsútiak a bérlő ellen panaszkodtak a pesti pálosoknak.

28 Ugyanebben az évben nemességüket bizonyították a kamaránál. 1700 elején Kurtz visszalépvén a bérlettől, az alcsútiak megegyeztek a pálosokkal: a robot és az egyik tized helyett évente 100 ft-ot, valamint egy tizedet, borkocsmát Szent Györgytől Szent Mihályig, hegyvám helyett fejenként egy kappant és 20 icce vajat adnak.

29 Üjvári 1702-ben a pálosokat az új szerzeményi bizottság elé hívatta, birtokjoguk igazolására. A bizottságnak nem volt elég az alcsútiakkal 3* 115