Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

míg az észak-európaiak tatároknak nevezték el őket. Ujabban általában az újgörög athinganos kifejezésből eredt szóval illetik őket. Ez a szó annak idején a manicheusok szektájának volt a megbélyegző megnevezése. Mivel megjelenésük idejében a származás kérdése fontos volt, megpróbálták azonosítani mindazon népekkel, melyek valaha szerepeltek a bibliában vagy az ókori népek között, de eltűntek. Csak a nyomdafestéket kapott vélekedésekkel meg lehetne tölteni egy könyvtárat. Jellemzésül csak a legbadarabbat említem: a cigányok Ádámnak a bibliában nem szereplő, tehát Éva előtti, első feleségétől származnak. Nem lévén részesei az eredendő bűnnek, nem vonatkozik rájuk annak büntetése, vagyis hogy homlokuk verejtékével keressék meg a kenyerüket. Ebből ered a restségük.'

1 A kutatókat végül is egy magyar ember megfigyelése igazította helyes útra. A Bécsben megjelent Anzeiger aus den k.u.k. Erblánder 1776. évfolyamának 87—88. oldalán egy terjedelmes latin nyelvű levelet közöl a császári hadseregben szolgáló dobai Székely kapitány tollából, melyben mint egy ismerőstől kapott értesülését megírja a Komárom megyei Almás (ma Dunaalmás) falu református lelkipásztoráról, Váli Istvánról, hogy „Mikor ez a leideni főiskolán tanult, szoros ismeretségbe került három malabári ifjúval, akiknek mindig hármasával kellett ott tanulniuk és mindaddig nem térhettek haza,, míg a másik három meg nem érkezett helyettük. Váli a velük való érintkezés közben észrevette, hogy beszédük mennyire hasonlóan hangzik a mi cigányainkéhoz. Felhasználta az alkalmat és ezernél több szót felírt beszédjükből azok jelentésével együtt. Eközben ezen ifjak arról is tudósították, hogy az ő szigetükön van egy földdarab, egy tartomány melyet cigániának hívnak. Ezt azonban Váli a térképen hiába kereste. Mikor pedig Váli hazatért, a győri cigányoktól megkérdezte a magával hozott szavak jelentését és azok azt minden nehézség nélkül meg tudták mondani."

1

' Szinte szó szerint így írja le az esetet egy Győr környéki földbirtokos könyvecskéjében, azt a gyanút keltvén, hogy talán magától Valitól hallotta az esetet.

7 így került a cigányok származásának kérdése a nyelvészek asztalára, akiknek ma az a véleményük, hogy időszámításunk VII. százada körül származhattak el Kasmír vagy Pandzsab tájékáról.

8 Ezen szakvéleményhez szépen illeszkedne az a történelmi adat, hogy mikor V. Konstantin bizánci császár a VIII. század közepén elfoglalta az Eufrátesz melletti Teodoziopólisz és Molitené városokat, az ottani nomádokat Tráciába telepítette át. De az európai cigányok nyelvében meglevő sok perzsa, örmény eredetű szó ellene szól e feltevésnek. Azt is csak találgatni lehet, hogy milyen erő mozdította ki őket indiai őshazájukból, és lökte a népek vándorútjára. A kérdésre legkorábban a perzsák igyekeztek választ adni. Hamza ibn Hasszán 950 körül megírván a perzsa királyok történetét, majd a költő Firdauszi az 1000 körül befejezett Sahnáméjában. leírják, miszerint a 430-től 433-ig uralkodott kalandos életű Bahrám Gur perzsa király, hogy felvidítsa sok csapás sújtotta népét, szövetségesétől, Konop királyától, Sankáltól 12 000 zenészt kért és kapott. Az oda telepítetteknek megművelésre földet, tehenet, vetőmagot és szamarat adott. De ezek a luriknak mondott zenészek nem akartak parasztok lenni, hanem megették a vetőmagot és a tehenet. Erre a király haragjában megparancsolta nekik, hogy