Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

holmijukat kössék szamaruk hátára és menjenek világgá. Ezért a cigányok Perzsiából Frigiába és Likaoniába vándoroltak.

9 1126-ban pedig Mohamed al Tarik történész azt írja róluk, hogy a kalifák India meghódításának előkészületeként Örményországba és Szíriába telepítették őket.

10 Az is tisztázatlan, hogy mikor és mely úton, milyen körülmények között kerültek Európába. Kezdetben a szókincsükben meglevő sok görög eredetű szóból egyértelműen arra következtettek, hogy a bizánci birodalomhoz tartozó Kisázsián és a Boszporuszon át vezetett volna útjuk. Ezt igazolná állításuk is, miszerint Kis-Egyiptomból valók. A szakembereknek annyi fejtörést okozó kérdés magyarázatához ismét egy magyartól kaptak a tudósok kulcsot. A török szultán által Kisázsiában, Izmed városába internált Thököly Imre fejedelem udvari papja és titkára ránk maradt naplójában megírja,, hogy városukat és annak környékét a törökök Kücsük-Misirnek, KisEgyiptomnak nevezik." Régi vélemény, hogy mikor Timur Lenk 1398-ban betört Indiába, onnan hajtotta a cigányokat székvárosába, Szamarkandba. Azután Timur utódainak az oszmántörökökkel viselt háborúi folyamán a törökök hatalmába kerültek és mint azok csatlósai jutottak el a Balkán-félszigetre. Erre céloz egy mondájuk is. Eszerint a cigányok ősei messze keleten, egy hatalmas birodalomban éltek Szin királyuk alatt. Ennek szép leánya volt, kit feleségül akart venni a szomszéd ország királya, Taloni (Tamerlán = Timur Lenk). De a leány nem ment hozzá. Ezért nagy haddal támadt Szin országára, a csatában maga Szin is elesett, népe szétszóródott és kisebbnagyobb csapatokban elvándorolt nyugat felé. Királyuk emlékére nevezik ,,szin"-nek magukat.

1

'

2 Ezen feltevés ellenzői azzal érvelnek, hogy Szamarkandban már Delhi elfoglalása előtt is sok cigány élt, akik ezután igen gyorsan megjelentek Közép-Európában, de még a bizánci történetírók sem tudnak az eseményről. A Timur Lénkre támaszkodó elmélet keletkezése után adatok kerültek napvilágra,, melyek megengedik annak feltételezését, hogy. a cigányok jóval korábban kerültek Európába. Itt csak azt a görög pátriárka által 1303. augusztus 4-én kiállíttatott bullát említem, mely a maramarosi Artokán levő konvent két tagja, Bathma és Drahos számára igazolja öt falunak a konventhez tartozását. Megemlíti, hogy kettőben, Csathajon és Sebestin cigányok laknak. A feltételezések szerint a cigányok Dzsingisz kán valamelyik utódának hordájával, mint a tatárok rabszolgái sodródtak a Kárpátok környékére. Mikor pedig Basarab a XIV. század első harmadában lerázta a krími tatárok igáját, a foglyul esett tatárokkal együtt cigány rabszolgáik is a románok rabszolgáivá lettek. Ezért a román fejedelemségekben kis-tatároknak nevezték őket és a tatár és cigány rabszolgáknak az ára is eltérő volt.

13 I. László fejedelem 1370-ben 40 sátoralja cigányt adományozott a tismaniai Szent Antal kolostornak, mely adományt utóda, Mircea fejedelem 1396-ban megerősített.

14 Nagyon messze vezetne annak fejtegetése, hogy a Havasalján és Moldvában ez idő tájt megalakult román fejedelemségekben miként sikerült a cigányokat beleszorítani társadalmi rendszerükbe. Annyit mindenesetre fél kell tételeznünk, hogy ez a rabszolgaság nem volt olyan szigorú, mint a tatároknál, és lehetővé tette, hogy egyenként és csapatosan kivon-