Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

Miklós-huszárok, de az Ernő-gyalogság jelentős része sem értett egyet a visszavonulással, s kijelentették, hogy a „gyalázatukra történt hátrálásukat" folytatni nem fogják, meg akarnak ütközni az ellenséggel.

174 A keszthelyi táborból érkező hírek, az állandó visszavonulás nyugtalanságot idézett elő a megyében. Az ország vészterhes napjaiban a tisztikar tagjai és vezetői nem tudtak változtatni a „táblabíró-világban" megszokott munkastílusukon, tevékenységüket nem hatotta át forradalmi szellem. Határozat határozatot követett, végrehajtásuk nem vagy igen kismértékben realizálódott. Az önkéntes nemzetőrök összevonása szeptember második felében sem valósult meg maradéktalanul. Csapó József főjegyző, a megyei nemzetőrök kapitánya a Székesfehérvárott összevontak „megnyugtatására" követelte a csákvári és csákberényi önkéntesek berendelését. A felszerelésük biztosítására kivetett rendkívüli adó jelentős részét nem hajtották be. A megyebizottmány ismét elhamarkodott intézkedést léptetett életbe: a szolgabírákat arra köteleze, hogy az adófizetési kötelezettségüket nem teljesítők vagyonából azonnal árverést tartsanak. Ivánka őrnagy felháborodásának adott hangot, amikor közel 4500 nemzetőrrel a váli táborba érkezett, s a környező helységek sem élelemmel, sem fuvarral nem látták el a hadba vonulókat.'" Az elmondottak jelezték, hogy a megyei bizottmány, a tisztikar a megnövekedett feladatok kellő mértékű ellátására képtelen. A Székesfehérvár környékén összevont magyar hadsereg ellátása tetézte a gondokat. A magyar táborba utazó István nádor szeptember 17-én a kora délutáni órákban érkezett a városba, ahol csupán az 1180 főből álló tolnai önkéntes zászlóalj tartózkodott. Parancsnokuk Perczel Miklós őrnagy volt. A nádor Holtsche Ferenc vezérőrnagyot a városban összevonandó fegyveres erő parancsnokává nevezte ki, s röviddel megérkezése után tovább indult Veszprémbe. Holtsche kinevezése azért vált szükségessé, mert Batthyány rendeletére 8000 főnyi gyalogság, 4 lovasszázad és 24 ágyú indult el Fehérvárra. Szeptember 20-a körül újabb egységek (3 huszárszázad, 1 zászlóalj gyalogos, 1 ágyútelep) összevonását jelezte a miniszterelnök. Batthyány ügyvezető miniszterelnökként megfeszített erővel szervezte a Jellasics ellen felkészülő, s Székesfehérvárott összevont haderőt. Elrendelte az új honvéd zászlóaljak toborzását, a dunai átkelőhelyek és a város védelmét. Már szeptember 17-én utasítást adott Fehérvár eltorlaszolására. A torlaszok megépítése érdekében a városi bizottmány ún. vegyes küldöttség felállítását kérte azzal a céllal, hogy a legalkalmasabb helyen jelöljék ki a Nádor-csatornán építendő gátakat. A Sárréten átvezető utakat járhatatlanná akarták tenni. Szabadbattyán és Tác térségében a Malom- és a Nádor-csatornán emeltek gátat. A csatornák elzárása újabb problémát vetett föl, nevezetesen: a városi malmok leálltak. Gyors intézkedésre volt szükség: a katonai élelmiszer-raktárban levő 250 q búzát az inotai, mohai, keresztesi és csóri malmokba szállították. Fehérváron is megkezdték a védelmi munkálatokat. Sáncokat építettek, torlaszokat emeltek, de a közmunkára kirendeltek közül többen távol maradtak, sőt az előfogatok sem jelentek meg. A közgyűlés az engedetlenség fő okát abban látta, hogy a polgárokat — a korábbi határozat ellenére — nem világosították fel honvédelmi kötelezettségükről. Természetesen a szüret megkezdésével sokan eltávoztak otthonaikból, s nem értesültek a kiadott rendeletről. Az erődítési munkára kirendeltek megjelené-