Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

sét nemzetőrök biztosították, a szüretet pedig letiltották. Tekintettel arra, hogy a lakosság egy része a környező falvakban is szőlőtulajdonos volt, felszólították a megyebizottmányt, hogy „a szomszéd hegyekben" tiltsa be a szüretelést.

176 A haza iránti áldozatkészség, lelkesedés még hiányzott a városban, rémületben és félelemben éltek. Értéktárgyaikat sokan elásták, a pincékben rejtették el. A megkezdett szüret betiltásával sem értettek egyet, szőlőskertjeiket a város felé közeledő ellenség dúlásaitól féltették, s alapvetően ez magyarázza a sáncépítési, munkák elhanyagolását. Azonban olyan aggasztó jelek is megfigyelhetők voltak, amelyek a rögtönítélő bíróság megalakításához vezettek. Borsod megye nemzetőrei — szeptember 19-én 1100 borsodi önkéntes nemzetőr érkezett a városba — feljelentették Simonovits Simont, aki az erődítéshez kirendelteket lázította, munkamegtagadásra szólította fel.

17

' Nem tudjuk, ez esetben Jellasics demagógiája milyen szerepet játszott, de az bizonyos, hogy a megyében is elterjedtek parasztvédő szólamai. Móron a hetivásárra érkezők (szeptember 15.) arra figyeltek fel, hogy az egyik kastélyból megrakott hintókon menekül az uraság, s a mezőváros lakói ki is jelentették: „. . .az urak hogy utaznak el az ellenség elől, bizonyosan félnek tőle!" Egy varasdi születésű, Velegen élő vargalegény a vásárosok előtt Somogy megyéből származó értesüléseit mondotta el: az ottani lakosok „két kézzel" várják Jellasicsot, mert „csak az a derék ember, a szegényeknek pártját fogja, csak az urak ellen jön, azokat akarja megölni".

1

'

8 A megtévesztő kijelentést a földesúr menekülése sem igazolta, a földművesek és iparosok nem adtak hitelt a vargalegény szavainak. Jellasics seregének rablásáról, pusztításáról szóló tudósítások kezdetben félelmet, rettegést, majd fegyveres ellenállást váltottak ki. Csányi és Kosztolány Móric, a dunántúli önkéntes nemzetőrök parancsnoka, erélyesen követelte a megyei önkéntesek hadba vonulását. Ugyanis a megyebizottmány és az Önkéntesekre Ügyelő Bizottmány közel négy hete szervezett eredménytelenül, illetve az önkénteseket fölfegyverezni nem tudta, a megrendelt fegyverek sem érkeztek meg. A Batthyányt felkereső küldött azzal tért vissza, ha lesz a megyének „kimozdító serege", azonnal küld fegyvereket. Gyorsan értesítették a miniszterelnököt, hogy a „begyakorlott s minden percben kimozdítható" önkéntesek száma 340.

1711 Szeptember elején az önkéntes szolgálatra jelentkezettek 62%-a vonult be Székesfehérvárra. A honvédelem szervezésében elkövetett mulasztások bizonyságaként a szeptember 15-én felajánlott 1000 fő toborzásának „eredményét" már meg sem említette a megyebizottmány. Tolna megye önkéntesei siettek, a megye segítségére. 239 részben hibás, javításra szoruló lőfegyvert bocsátottak rendelkezésükre. A katonai laktanyában elhelyezett megyei önkéntesek Keresztesre vonultak, ugyanis korábbi szálláshelyükön katonai kórházat rendeztek be. Csapó nemzetőr százados szeptember 21-én arról értesítette a megyét, hogy „állandóan" érkeznek az újabb önkéntesek, de ruházatuk és felszerelésük hiányos.

180 Batthyány szeptember 18-án Salamon Lajost, a váli kerület országgyűlési képivselőjét Fejér megye és Székesfehérvár kormánybiztosává nevezte ki. A megye viszonyait jól ismerő politikus az újoncozás és a népfelkelés szervezését irányította. Szeptember 20-án a városi, majd a megyei bizottmánnyal vette fel a kapcsolatot. A székesfehérvári népfelkelés vezetőit — zömében nyugalmazott katonatiszteket — utasítással látta el.