Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

Madarász József —• testvérbátyjához hasonlóan, aki Somogy megyében volt a nemzetgyűlési választások vezéregyénisége — már május közepén megfogalmazta radikális programját. Általános választójogot; az aktív és passzív választójog, a felsőtábla eltörlését követelte. Az egyház birtokait az állam vegye kezelésbe, s a birtokok jövedelméből iskolákat hozzanak létre, fizessék a tanítók, a lelkészek bérét. Síkraszállt a népművelés, a népoktatás színvonalának általános emeléséért, a törvény előtti egyenlőség megvalósulásáért, a halálbüntetés, a testi fenyítés eltörléséért, a katonai szolgálat maximálásáért (4 év), az ipar, a kereskedelem fellendítéséért, a közmunkák eltörléséért, a pénztőke — különösen az országból kivitt — megadóztatásáért. A progresszív program tehát több pontban a szentesített törvények módosítását, a polgári átalakulást kifejező törvények alkotását követelte, mégis a leglényegesebb, a föld, a szőlődézsma, a kisebb királyi haszonvételek kérdésében közvetlenül nem foglalt állást. Politikai okok miatt a törvények iránti engedelmességre szólította fel választóit, s az őt felkereső községi küldötteket is. Mindezek ellenére a községek és mezővárosok népe nagy lelkesedéssel fogadta a korteskörúton levő Madarászt; a választók követ jelöltjüket tisztelték személyében. A megyeszerte ismert politikus mégis a sárkeresztúri kerülethez ragaszkodott annak dacára, hogy a váli kerületben is jelölték.

128 A megye választóinak, az országgyűlési követjelölteknek a figyelme június közepétől a választásokra összpontosult. Fokozódott az agitáció, a politikai szempontoktól sem mentes küzdelem. A leghevesebb összecsapásra a bodajki kerületben lehetett számítani, ugyanis Festetics Gejza a kormánypárt képviseletében lépett fel, ellenfele pedig a radikálisokhoz közel álló Salamon György volt. A választási küzdelem politikai szempontjait a vallásfelekezetek szembeállításával igyekeztek tudatosan felszítani. Erre az adott lehetőséget, hogy a Salamon-pártiak túlnyomó többségét a református magyarok, míg Festetics híveit a katolikus németek alkották. ,,A bodajki kerületben nagyban megy a lélekvásárlás" — állapította meg a Közlöny megyei tudósítója. A politikailag iskolázatlan választókról szólva keserűen állapította meg: „Jaj a népnek, ha nem tulajdon meggyőződése, hanem ittas feje után választja azt, kinek kezébe ügyét, szabadságát, egész jövőjét s még hazája boldogulását is rakja le!"

1-' A figyelmeztető jelek ellenére sem a megyebizottmány, sem a központi választmány rendkívüli intézkedéseket nem léptetett életbe, csupán két lovasfoglárt bocsátottak a kerület elnökének rendelkezésére. Június 20-án, a választások napján tragikus események színhelye lett a mezőváros. A móri választók — Festetics hívei — többsége a nemzetőrségnek is tagja lévén, egységesen óhajtottak megjelenni Bodajkon. Kapitányuk, Luzsénszky Alajos engedélyt kapott, hogy a rend biztosítása céljából nemzetőregységben vonulhatnak fel. A választás napjának reggelén a móriak a Luzsénszky-kastély előtt gyülekeztek, s a földesúr beszédében utalt arra, hogy nem nemzetőrként, hanem választópolgárként vesznek részt a nemzetgyűlési választáson. Amikor a mezőváros határához értek, csatlakoztak a városon kívül gyülekező Festetics-pártiakhoz. Zeneszóval s „Éljen Festetics Gejza!" kiáltásokkal vonultak a választás színhelyére. A bevonulók és a Salamon Györgyre szavazók között már ekkor szóváltásra került sor, de a pártok vezetőinek a szemben állókat sikerült lecsendesíteni.