Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

mellett a kiskereskedők, kézműiparosok, módosabb földművelők számára aktív és felelősségteljes részvételt biztosítottak a törvényhatóság vezetésében, a tanács munkájának felülvizsgálatában. Az országgyűlés azzal, hogy nem engedélyezte a megyei tisztújítások megtartását — mert érthető okok miatt tartott a nemesi vezetés hegemóniájának megtörésétől —, biztosította, hogy a főispáni helytartók jóváhagyásával megválaszott, a megyei törvényhatóság igazgatásában vezető szerepet játszó tisztviselők helyükön maradjanak. Fejér megye esetében elsősorban az alispánok voltak azok, akik anélkül vették tudomásul a márciusi forradalom eredményeit, hogy politikai állásfoglalásukat gyökeresen megváltoztatták volna. A liberálisok megyei vezérkara (a Madarászok, Fiáth Ferenc, Salamon Lajos és György) és a központi tisztikar vezetői között a választások előkészítése és az állandó bizottmány megalakulása idején kirobbant ellentétek is a fentiekre vezethetők vissza. Országgyűlési választások Fejér megyében és Székesfehérvárott Az 1848:5. te. amely népképviseleti alapra helyezte az országgyűlés altótáblája tagjainak megválasztását, eltörölte a feudális rendi képviseletet. A nemesség megtartotta ugyan szavazati jogát, az értelmiség jelentős része is az aktív választójog gyakorlatára jogosult, s jelentős vagyoni cenzushoz kötve szavazhatott a megerősödő polgárság, valamint a legalább 1 /( úrbéri telekkel rendelkező paraszt is. Május 2-án alakult meg a megye 50 főből álló központi választmánya. E testület feladata a választások lebonyolítása, a választójoggal rendelkező polgárok összeírása, a panaszok, ellenvélemények felülvizsgálata volt. Cserna másodispán, a központi választmány elnöke a nemzetgyűlési választásokat közvetlenül megelőző hetekben rendszeres kapcsolatot tartott fenn a belügyminiszterrel. Május végén—június elején került sor a választók összeírására. A helyi parasztmozgalmakat leverték, vezetőiket bebörtönözték; viszonylagos nyugalom jellemezte a megyét. Ugyanakkor a parasztság jelentős részét, a jobbágyfelszabadításból is kisemmizetteket kizáró törvénycikk súlyos fogyatékosságai ellen több helység emelte fel tiltakozó szavát. Móron 26 szőlőművelőt zártak ki a választók névjegyzékéből azzal az indoklással, hogy „szőlőtermésük különféle változásoknak van kitéve, 100 ezüst forint biztos jövedelmet nem hozhat". Csákváron 46 fazekasmestert és szőlősgazdát nem vettek fel a választók listájára. A mezőváros elöljárósága eredménytelenül járt el érdekükben, hiába igazolták ingatlanukat és évi jövedelmüket, a központi választmány kérésüket visszautasította.

125 A megkezdődő korteskörutak, a tudatosan felszított ellentétek — sok esetben személyi ellentétek is — megosztották a kerületek választóit. A megyebizottmány megalakulásakor a nagyjából egységesen fellépő liberális nemesség soraiban most szakadás volt megfigyelhető. Madarász József személye ellen irányuló tömörülésről is tudunk, amelynek célja a radikális politikus „megbénítása" volt. A Nyéken tartott értekezleten egy szűkebb köz- és kisbirtokosból álló csoport döntött a képviselőjelöltek személyéről. Főként olyan személyeket jelöltek, akik az áprilisi törvényeken nem akartak túllépni és — ez bizonyult a döntő oknak — nem szálltak harcba a még meglevő feudális maradványok fölszámolásáért.