Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

be javaslatát.

121 Tehát a városi közgyűlés lényegesen demokratikusabb tanácskozási rendet tett lehetővé, mint a megyei állandó bizottmány, mert ott a bizottmány és a tisztikar tagjain kívül megjelenők semmilyen formáiban nem befolyásolhatták a határozatokat. A magisztrátus május 18-i ülésén megalakult választmány előterjesztése alapján újjászervezték az állandó bizottmányokat: az árvabizottmányt, a gazdasági bizottmányt, a városrendezési feladatokkal megbízott szépítő bizottmányt, a kórházi és szegénybizottmányt, a népnevelési bizottmányt, a kölcsönadó bizottmányt, az „égettek pénztárának" bizottmányát, a nemzetőrségi bizottmányt és a városi számadásokat felülvizsgáló bizottmányt. E bizottmányok a tanács és a közgyűlés segédszerveiként működtek. Az igazságszolgáltatás szervezetét érintő kérdések megtárgyalására nem került sor, csupán a városi börtönben tapasztalt embertelen körülményeket vizsgálták meg. A Haáder polgármester által vezetett küldöttség a börtönviszonyok vizsgálatakor „képzeletet felülmúló rossz, s a rabok egészségére ártalmasán ható" állapotokat tapasztalt. Say főorvos egy dologház felállítását javasolta. A közgyűlés emberi körülményeket biztosító börtönépület építését és egy pokróckészítő dologház céljaira megfelelő helyiség kialakítását határozta el. Az egészséget veszélyeztető körülményeket azáltal csökkentették, hogy a cellák ablakainak és ajtajainak nyitvatartására utasították az őrszemélyzet tagjait. A testi fenyítések eltörlését, követelő feliratukra az igazságügyi minisztertől kapott válasz a pozitív tartalmú kezdeményezés gyakorlati megvalósulását hiúsította meg, mert — ahogy Deák fogalmazta — „a bíróilag megítélt botbüntetés miniszteri rendelettel nem törölhető el s a büntetés más módjával sem helyettesíthető". Viszont „őfelségéhez" szóló kegyelmi kérvényben kérhették az elítéltek a fenyítés elengedését.

122 A városi törvényszék és a büntető biztosság ítélkezései gyakorlatában továbbra is megmaradtak a testi büntetések, s a börtönviszonyokban sem következett be gyökeres változás. Az új börtönépület megépítését a várost katasztrófával fenyegető hitel- és pénzviszonyok tették lehetetlenné. A már korábban is jelzett válság 1848 nyarán elmélyült, ugyanis a rendkívüli kiadások gyors ütemben növekedtek. Az aratás és a szüret befejezése előtt az adók behajtásának igen korlátozottak voltak a lehetőségei. A közgyűlés radikálisan akart szakítani azzal a kialakult gyakorlattal, mely szerint egynéhány ezer forinttal megoldhatók a problémák. Június végén 10 000 ezüstforint kölcsön felvételéről határoztak, s az összeget 20 esztendő alatt akarták visszafizetni. Döntésüket azzal indokolták, hogy „az átalakulás jótéteményeiben az utókor is részesülvén, a közgyűlés igazságosnak és méltányosnak találta, hogy a . . . költségeket kizárólag ne csak a jelen nemzedék viselje, hanem azokban az utókor is aránylag részesüljön . . ."

I23 A hitel megszerzését a rendkívüli viszonyok megnehezítették, sőt — ismereteink szerint — a közgyűlés határozata nem is realizálódott. Hiszen július elején a megyei főorvostól vettek fel 4240 ezüstforintot. Báró Sina György pedig „csak derültebb időkre" ígérte a kölcsönt. Jelentős összeget — 30 000 ezüstforintot — kért a város a bankártól.

124 A megye és a város közigazgatásában, és kisebb részben az igazságszolgáltatásban bekövetkezett szervezeti változások is megtörték a feudális viszonyok egyeduralmát. A város közigazgatási testületeiben — főként a képviselő-testületben — végrehajtott személyi változások a patríciusok 4* 51