Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

a főispán feladatáról is. „A törvény és Ö Felsége akarata szerint" a szabadság védelmezője, a rend fenntartója szerepét töltötte be."

7 Az adminisztrátori rendszer felszámolása, a főispán kinevezése a megyei törvényhatóság átszervezésének volt fontos láncszeme. A megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról szóló 1848:16. tc. végrehajtásának munkálatait a belügyminiszter irányította. A törvénycikk végrehajtási utasításának (1848. április 19.) bevezetőjében Szemere szólt a változtatás szükségességét meghatározó tényezőkről. „Alkotmányunk ... a törvényhozásnál fogva egészen új alapon és egészen új elemekből épült fel. A hűbéri rendszert a népképviselet, a kiváltságokat a jog, az osztályok közti különbséget az egyenlőség, az önkényt pedig a felelősség váltotta fel, és e gyökeres átalakulás ereje már társadalmi viszonyainkban is érezteti magát." A törvényhatóság előtt álló feladatok meghatározásakor elrendelte: május 1-én vagy az azt követő napokban közgyűlést kell tartani. A közgyűlésen a helységek képviselői is jelenjenek meg. A májusi közgyűlésen pedig meg kell alakítani a megye állandó bizottmányát. A végrehajtási utasítás a bizottmány választott tagjainak létszámát nem határozta meg, csupán alapvető követelményt fogalmazott meg: „a tagok a polgári állapotra leendő figyelmezés nélkül választassanak meg".

98 Zlinszky alispán a belügyminiszter utasítása szerint járt el, amikor a nemesi kisgyűlésen tárgyaltatta a választókerületek beosztásának tervezetét. Az előkészítésben az alispán döntő szerepet vállalt. A kisgyűlésen megjelentek egyhangúan elfogadták azt a javaslatot, amely öt választókerületre osztotta fel a megyét, s a kerületek székhelyévé Bodajk, Csákvár, Baracska, Seregélyes és Bogárd (Sárbogárd) helységeket jelölte. A tervezet előkészítésében a központi tisztikar vezetői felhasználták „a lehető legbiztosabb statisticai adatokat", figyelembe vették „a népesség minőségét" (rétegződését és osztály helyzetét), végül a községek helyzetét is. Ez utóbbi szempont meghatározása korántsem tekinthető egyértelműnek. A kisgyűlés határozata szerint a székesfehérvári nemesek a bodajki választókerületben adhatták le voksaikat.

99 Április végén a megyébe érkezett Madarász József, hogy személyesen irányítsa és szervezze a liberális nemesség politikai küzdelmét. Támadásának célpontja a kisgyűlés által elfogadott választókerület beosztásának tervezete volt, amelyet a volt megyei ellenzék jelentős része nem tartott reálisnak. Koncepciójukban abból indultak ki, hogy a székhelyeket valóban a kerületek középpontjában fekvő jelentősebb helységekben kell kijelölni, s politikai szempontból az sem volt közömbös, hogy a központok választópolgárai a követjelöltek közül kit támogatnak. így Madarász József is — párthíveinek tanácsára — módosította elképzelését. Sárkeresztúrt, Alcsútot, Csákvárt, Bodajkot és Rácalmást jelölte a kerületek székhelyévé. A liberálisok értekezletein már az országgyűlési választásokon fellépő követ jelöltek személyéről is tanácskoztak.

100 A nemzetgyűlési választások előkészítése során fellobbant ellentétek a megyei bizottmány tagjainak megválasztásakor tovább fokozódtak. Ismét a megyei tisztikar által összeállított névsor volt az ellenzék céltáblája. Értesüléseik szerint a pecsovicsok „apraját-nagyját" felvették a jelöltek közé. Ezzel szemben a Madarász József köré tömörülők a liberális eszmék kipróbált harcosait jelölték. (Ahogy Madarász József fogalmazta: „Beírtam minden volt elvtársainkat, de pecsovicsot egyetlen árva lelket sem . . .")