Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

A bizottmány tagjainak összeállításakor azonban kiütköztek a nemesi politika korlátai is. Nevezetesen a nép, elsősorban a parasztság képviseletének kérdésében. „Nem ismertük őket. . ."

1(H — írta Madarász —, így azt a megoldást választották, hogy a helységeket a bírók és a jegyzők képviseljék. Ez korántsem bizonyult helyes döntésnek, ugyanis a községek és a mezővárosok vezetői a közigazgatási hierarchiában alá voltak rendelve a szolgabíróknak, helységeik és a parasztság érdekeinek képviseletében az is gátolta tevékenységüket, hogy nagy részüket a földesurak jóváhagyásával választották meg, illetve nevezték ki. A május 1-i közgyűlést megelőző politikai küzdelmek során felmerült ellentétek, ellentmondások az országgyűlési választások és a bizottmány összetétele kérdésében csúcsosodtak ki. A közgyűlésen id. Pázmándy Dénes, a megye új főispánja elnökölt. Székfoglaló beszédében felvázolta elképzeléseit. Alapvető feladatának tekintette a megye határozatainak végrehajtását, a hivatalnokoktól pedig megkövetelte, hogy kötelességüket a törvények, a megyei határozatok értelmében teljesítsék. Politikai elveinek körvonalazásakor az ellentétek kibékítését célzó törekvését fogalmazta meg, ugyanakkor igen határozottan visszautasította a reakció aknamunkáját: ,,. . . senki a hajdani sérelmek országában vissza ne kívánkozzék, annyival kevésbé azt vissza idézni ne merészkedgyék, mert akkor a Status alkotmányát támadná meg, és így a Hazának hű fia lenni megszűnnék"

102 — mondotta Pázmándy. A közgyűlésen megjelentek nevében Zlinszky üdvözölte a főispánt, majd előterjesztette a megye választókerületekre történő felosztásának tervezetét. A tervezet indoklásában a liberálisok képviselői közbekiáltásaikkal zavarták az alispánt. Madarász József ellen javaslatot nyújtott be, amelyet a „közönség" nagy többsége támogatott és a szavazás során el is fogadott.

103 A Madarász által vezetett liberálisok tehát az első „csatát" megnyerték a „pecsovics" tisztikarral szemben. A megyei bizottmány tagjainak megválasztása során az ellentétek tovább mélyültek. A központi tisztikar javaslatát Csapó József főjegyző olvasta fel. A névsorba „az első exczellencziás úrtól az utolsó pecsovicsig bele raktak mindenkit, az 1848-iki alkotmány megvédésére". Ismételten Madarász kért szót és a közgyűlést megelőző napokban elkészített javaslatát olvasta fel, amelyet kisebb módosításokkal el is fogadtak. A megyei liberális nemesség eredményesen vívta meg küzdelmét, a bizottmányban nem kaptak helyet az adminisztrátori rendszer hívei. így nem lett tagja a testületnek Fiáth Ferenc, Sárközy Kázmér és Zichy Ödön sem, aki a május 1-i ülésen személyesen is megjelent, s kérte a közgyűlést, hogy őt is a bizottmány tagjává válasszák. A volt adminisztrátort párthíveinek támogatása, a liberális nemesség egyes képviselőinek megbékélést hirdető magatartása ellenére nem választották meg. A közgyűlés túlnyomó többsége: „Nem kell!"

10

'' felkiáltással értette meg Zichy vei: múltja, nemzetellenes politikája kizárta őt a megyei politikai hatalom gyakorlásából. A nemesi közgyűlés feladatát, a megyei közigazgatás irányítását az állandó bizottmány vette át. Tagjainak létszámát 359 főben állapították meg. tehát — létszámát tekintve — egy reális testületet hívtak életre, amelynek többségét a liberális nemesség alkotta: 157 képviselőjük foglalt helyet a bizottmányban. A községeket és mezővárosokat 150 bíró és jegyző, az alsópapságot 15 lelkész, a főnemességet 12 földbirtokos, Székesfehérvárt