Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
szabadon mérhet bort, pálinkát. Az uraság kocsmáját tekintetbe sem kell venni." A földművesek határozatának meg is lett az eredménye: április 24-től július 21-ig az urasági kocsmában ,,egy lélek sem járt". 91 Perkátán például 15 kocsmát nyitottak a lakosok. Az érdi bormérők a szolgabíróval is szembeszálltak: a szigorú parancs ellenére tovább folytatták a bormérést. Hasonló események zajlottak le Adonyban, Rácalmáson, Falubattyánban és Dunapentelén is, ahol a „törvénytelen" bormérést folytató lakosok száma 11 volt. 92 A földesurak kocsmatartási joga ellen tiltakozókat, a bormérőket a már fentebb elemzett mozgalmak vezetőihez hasonlóan bebörtönözték, pénzbírsággal sújtották. A megye bizottmánya és törvényszéke a törvények szigorát alkalmazta ellenük, mert a földesúri jog elleni támadás is az áprilisi törvények kiszélesítéséért indított demokratikus törekvések kifejezője volt. 1848 nyarán — ismereteink szerint — az utolsó parasztmozgalomra Seregélyesen került sor. Július első napjaiban, 30 ún. külső kerttel is rendelkező parasztot az uradalom tiszttartója aratásra kötelezett. A seregélyesiek az aratást megtagadták, mert az említett kertek „emberemlékezet óta" a telki állományhoz tartoztak. A helyszínen megjelenő megyei küldöttség tagjai előtt az uradalom a kertek allodiális voltát igazolni nem tudta. A 30 seregélyesi lakos munkamegtagadása tehát sikeresnek bizonyult. 93 Ezzel a megyei parasztmozgalmak sora befejeződött; 1848 júliusában jelentkező újabb mozgalomról nincsenek adataink. A megyében 1848 tavaszán—nyarán lezajlott parasztmozgalmak helyi jellegűek voltak, általában a falu, a mezőváros határán — képzett forradalmi vezetők hiányában — nem terjedtek túl. A mozgalmakban résztvevők társadalmi helyzetének vizsgálatakor meg kell jegyeznünk, hogy az áprilisi törvények kisemmizte zsellérek bizonyultak — érthető okok miatt — a mozgalmak legaktívabb rétegének. Csak elvétve találkozunk az osztályharc során zsellér - telkes ellentéttel (Rácalmás). Általános következtetésként megállapíthatjuk: közös és szervezett fellépés jellemezte „a nagy félelem" hónapjait. A parasztság mindkét rétege a jobbágyfelszabadítás korlátainak szétzúzásáért szállt síkra, csak amíg a volt telkes jobbágyok rendszerint a telki állomány rovására a tagosítás, elkülönítés során elkövetett visszaélések revízióját, a továbbra is megmaradt földesúri privilégiumok (kocsmatartás, húsmérés, malomtartás stb.) eltörlését követelték — a bormérés esetén a szőlőművelésből élő zsellérek is —; addig a zsellérek a majorsági földek felosztását, a haszonbérben művelt földek úrbéri jellegének elismertetését vagy a forradalmat megelőzően még meglevő, de a nyomasztó feudális viszonyok súlya alatt elszegényedve elvett telki állományukat követelték. A törvényhatóság ideiglenes és állandó testületeinek a liberális nemesség osztályérdekeit szem előtt tartó politikája a megyében állomásozó katonai alakulatok szuronyait szegezte szembe a parasztok mozgalmával. A rend, a béke, a közbiztonság fenntartása ürügyén megteltek a volt uradalmi börtönök, majd a megyei börtön cellái is. A megyében csupán Végh János középbirtokos könnyített Veréb lakóinak sorsán. Az úrbéri állományhoz nem tartozó szőlőket —- 203 hold és 617 négyszögöl — megváltás nélkül adta át a szőlőművelőknek. Tulajdonjogát csak abban az esetben érvényesíti — jelentette ki a bizottmány ülésén —, ha a területet bortermelésen kívül egyéb célokra használják