Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

dalmi eszméket társaik körében is terjesztették, a magukkal hozott forradalmi tartalmú röpiratokat a templom ajtajára is kifüggesztették. A mozgalom elfojtásában tevékeny szerepet vállaló küldöttek a puszta lakóinak értésére adták: a törvény, tekintettel arra, hogy nem úrbéresek, hanem nemesi telken lakók, rájuk nem vonatkozik. Ezután is aszerint tartoznak szolgálni, amint földesuraikkal — akár szóban vagy írásban — megegyeztek. Csabdi és Vasztélypuszta házas zselléreinek sorsán ,,a nemes hazafiak" tehát nem segítettek, a jobbágyfelszabadításról szóló törvény értelmében a „szabadság" sáncain kívül rekedtek. Bicske, Csabdi, Mány és Vasztélypuszta parasztságának áprilisi mozgalma a felülről végrehajtott forradalom ellentmondásainak következménye volt, s az áprilisi törvények egyik alapvető hiányosságára mutatott rá: a zsellérek föld nélkül maradtak.

63 Az iszkaszentgyörgyi Bajzáth uradalom parasztsága április végén szállt szembe a feudális maradványokkal. Lerombolták az iszkaszentgyörgyi határt Atyapusztától elválasztó határköveket. A szerződéses földjeik után járó szolgáltatásokat a mohaiakkal együtt megtagadták. Marháikat az uraság bekerített kertjében legeltették, majd a kert sövényét lerombolták és elégették. Május 2-án éjszaka a kastély angolparkjába terelték állataikat. A szőlőművelők is csatlakoztak a mozgalomhoz, hegygyűlésükön a szőlőhegyi artikulusokat nem engedték felolvasni, az új törvények felolvasását követelték, aminek az lett a következménye, hogy a szőlőművelők körében elégedetlenség robbant ki, s a hegygyűlés eredménytelenül oszlott fel. Guttamási helység lakosai pedig az uradalom erdejében legeltettek. A földesúri jog „megsértésével" valós problémára hívták fel a figyelmet, nevezetesen: a legelők elkülönítése még nem történt meg s a közös legelő marháik eltartására elégtelen volt. Az uradalom a guttamásiakat nem tudta kiűzni az erdőből, a tiszttartó előtt kijelentették: a legeltetést „tovább is tenni fogják, mert arra nagyobb úrtól mint a földesuraság és a vármegye, nyertek . . . utasítást".

64 Az iszkaszentgyörgyiek, mohaiak és guttamásiak lecsendesítésére, az áprilisi törvények ismételt értelmezésére a megye Viczenty főbírót rendelte a helyszínre. A főszolgabíró a cenzuális földek ügyében a helységek elöljáróival tárgyalt, s felszólította őket: teljesítsék a szerződésben vállalt kötelezettségeiket, ellenkező esetben bérleti földjeiket adják vissza az uradalomnak. Az elöljárók azonban a György napján letelt szerződést nem újították meg, a kérdéses szántókat sem adták vissza, sőt szolgálataikat sem teljesítették. A háromévenként megújított szerződés értelmében a bérlők kézi vagy igaerő szolgálattal tartoznak az uradalomnak. Most az Atyapusztán levő földek úrbéres voltát hangsúlyozták, s az áprilisi törvényekre hivatkozva sajátuknak vallották. A főszolgabíró eljárása eredménytelennek bizonyult. Az aratás időszakában ismételten fellángoltak az ellentétek, mert az iszkaszentgyörgyi és a mohai bérlők a gabonát behordták, a kilenced beszolgáltatását megtagadták. Most már Bajzáth György királyi tanácsos személyesen kérte az alispánt, hogy a megye küldöttsége vizsgálja felül az ügyet, a lakosokat pedig kötelezettségük teljesítésére szólítsák fel. A megyei küldöttség azonban nemcsak a földesúr sérelmét, hanem az iszkaszentgyörgyiek panaszát is kivizsgálta. A helység parasztsága az alispánhoz eljuttatott panaszában az uradalom visszaélésének orvosolását 'követelte. „Orvosolja tehát baja-