Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Életrajzok - Párniczky Józsefné: Mantz János
ÉLETRAJZOK MANTZ JÁNOS 1818—1896 Életműve nem annyira életével, mint inkább elmúlásával függ össze. Egyik nekrológírója találóan írta: ,,A városban senki sem vette észre jelenlétét, és senki sem hitte volna a 78 éves szerény öreg úrról, hogy Székesfehérvár annaleseiben emlékezetessé fogja tenni magát". 160 éve, 1818. augusztus 2-án született a Veszprém megyei Bakonynánán. Édesatyja Mantz János serfőző. A gazdasági pálya iránti vonzalmát követve gazdatiszti képesítést szerzett, majd másod-gazdatiszt, kasznár lett annak a gróf Waldstein Jánosnak uradalmában, aki fiatal korában Széchenyi István törekvéseit támogatta, s baráti köréhez tartozott. Hivatali tisztét általános tisztelet és megbecsülés mellett 33 évig gyakorolta. Felesége a Tésről származó Spiez Anna. Házasságukból nem született gyermek, így egyrészt nagy figyelmet fordítottak mások gondjainak enyhítésére, nagy áldozatokat hoztak közjóléti, közművelődési intézményekért, másrészt magányosságukban még gondosabban ápolt barátság fűzte őket egy-egy jóbarátjukhoz, így az uradalmi tiszttartóhoz, Horváth Tituszhoz és a közelükben élő Göbel János György tanítóhoz és családjához. így érthető, hogy mikor Göbel János 1872-ben Székesfehérvárra kerül, rövidesen Mantz János is követi. Régi jó barátja kedvéért „kedvelt gazdászatáról" is lemond. 1873-ban nyugalomba vonul és Székesfehérvárra költözik. Megveszi a Malom utca 2. sz. alatti kertes házat, itt él csendes visszavonultságban, feltűnés nélkül, csak néhány bizalmasabb barátjával tartva a kapcsolatot. Jelentős vagyonát azzal az elhatározással tette a fehérvári takarékpénztárba, hogy teljes egészében a budapesti lelencház javára hagyja. Hogy ezt a tervét megváltoztatva „munkás és takarékos életének hátramaradt szerzeményét egy reá nézve idegen, ismeretlen városi közönség közcéljaira fordítsa", abban Kuthy József szerint nagy része volt Göbel János Györgynek, akit nemcsak Székesfehérvárott és Fejér megyében, de a tanügyekkel foglalkozók az egész országban — mint az elemi oktatás egyik kiváló előharcosát — ismerik, s akiről nyugalomba vonulása alkalmával, 1902-ben az iskolaszék elnöke megállapította, hogy „oly nagy szolgálatot tett a népnevelésnek és népoktatásnak, hogy azt belső értéke szerint eléggé méltányolni s megérdemlett szavakkal megköszönni alig lehet. . ." Végtelen ragaszkodásában Mantz János teljesen beleélte magát a jó barát eszmevilágába, érveit magáévá tette s az ezutáni évek tervezgetéssel teltek el. Kuthy József, személyes ismerősük így emlékezik vissza ezekre az időkre: „Megható volt hallgatni, hogy a 2 csupaszív ember milyen oda-