Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Források - Benda Kálmán – Nehring, Karl: Székesfehérvár 1602-es török ostromának naplója

serege az alábbiakból állt: 200 francia gyalogos, 300 hajdú, 300 cseh gyalogos. Eszerint lovasság nem is lett volna, ami szintén valószínűtlen. Wathay Hans Essernek írja. U. o.) Gömöry szerint Esch volt a neve (i. m. 634. 1.), mivel azonban cikkének névanyaga más vonatkozásban is bizonytalan, s mivel kéziratunk és Wathay is következetesen Eschernek vagy Essernek írja, ezt nem vettük tekintetbe. 5 Az Althan-ezred másnap, augusztus 9-én Russworm tábornaggyal és Kollonich lovasságával együtt a győri táborba vonult. e A szöveg ,,sargente maggiore"-nak mondja itt és a következőkben, ami hivatalosan őrnagyot jelent, azaz az ezredesnél kisebb, de a századosnál magasabb rangban lévő tisztet. Nevét egyszer sem mondja meg. Ténykedéséből kivehetően az ezredes parancsainak végrehajtója volt, afféle helyettese, ma úgy is mondhatnánk: szárnysegéde. Elvileg gondolhatnánk a vicekapitányi tisztet viselő Wathay Ferencre is, őt azonban később név szerint is említi írónk, mint a magyar huszárok parancsnokát. A sargente maggiore tehát nem lehet ő. Mivel a végvárakr ban az itt írt tevékenységet általában a várnagy (porkoláb) látta el, ezért fordítottuk a sargente maggiore-t várnagynak. ' A Besliaváros a naplóban többször előkerül, mindannyiszor így, magyaros formában: Besliaváros. Wathay is említi, Besliának mondja (I h. 154. 1. 72. vers). A külváros nyilván onnan kapta nevét, hogy korábban itt voltak a török zsoldos lovasság egyik alakulatának, a besli-k, vagy korabeli magyar szóhasználat szerint a besliák-nak kaszárnyái. (A bestiákra ld. Takáts Sándor: Török szófejtések. Magyar Nyelv 1915. 390—391. 1. és Fekete Lajos: Budapest a török korban. Bp. 1944. 128. 1. — Megemlítjük, hogy egy 1555-ös levél szerint, a székesfehérvári besliák száma 300 volt. Ld. A budai basák magyar nyelvű levelezése I. 1553— 1589. Kiadta Takáts Sándor, Eckhardt Ferenc és Szekfű Gyula. Bp. 1915. 3. 1. Ezt az adatot Hegyi Klárának köszönöm.) s Hogy az ostromló török sereg létszáma mennyi volt, nem tudjuk, ez a szám azonban sokszorosan eltúlzott. !) Személyéről közelebbit nem tudunk. Azt sem tudjuk, milyen Szent István [rend] lovagja lehetett, hiszen a Szent István rendet csak 1764-ben alapította Mária Terézia királynő, s akkor is csak magyarok számára. (Degré Alajos, erről a közleményről adott lektori véleményében felveti, hogy esetleg ez a megjegyzés a 18. századi lemásolás során került a kéziratba, amikor már megvolt a Szent István rend, amiről a másoló hallhatott, de közelebbit róla nem tudott. Ez a feltevés igen valószínűnek mondható.) 0 Istvánffy Miklós mondja el (História regni Hungáriáé. Liber XXXII. az 1758-as kiadásban 461—462. 1.), hogy 1600-ban a pápai vár 1500 vallon (francia) zsoldosa fellázadt, mert féléve nem kapott zsoldot. Maróthy Mihály várkapitányt, a hozzá hű tisztikart és a magyar őrséget börtönre vetették, majd felajánlották Dervis fehérvári pasának, hogy 100 000 aranyért átadják a várat. Erre júniusban, a császári sereg Schwarzenberg generális, majd ennek eleste után Nádasdy Ferenc vezetésével ostrom alá vette a fellázadt őrséget. Augusztus 9-én a vallonok, az éhségtől kényszerítve, kitörtek a várból, de nagyrészüket levágták vagy elfogták és kivégezték. Mintegy 600 fő azonban keresztülvágta magát a császári seregen és török zsoldba állt. Az elkövetkező években a magyarországi harctereken találkozunk velük, majd Konstantinnápolyban is feltűnnek, a francia követséget zaklatva pénzsegélyért és hazautazási lehetőségért. (Ez utóbbira ld. C. D. Rouillard: The Türk in French History and Literature. 1520—1660. 1938. 78. 1. Idézi Rázsó Gyula is, ő azonban az eseményt tévesen 1599-re teszi és az átállt franciák számát 1500 főben határozza meg. (Székesfehérvár hadászati jelentősége a török hódoltság korában. Székesfehérvár évszázadai. 3. k. Székesfehérvár 1977. 148. 1.) 1 Yemisci (a gyümölcskereskedő, a kortárs magyarok Gimesginek írták) Hasszán pasa nagyvezért naplónk különböző rangokon nevezi: nagyvezér, szei'dár, nagypasa, vezérpasa, néha csak pasa. A következőkben nem jegyzeteljük: mindig Hasszán nagyvezérről van szó. 2 Althan ezredes, ahogy már említettük, még az ostrom alatt elhagyta a várat. (Ld. 5. jegyz.) Itt csak arra gondolhatunk, hogy a lövészárkot — mivel az ő katonái ásták — róla nevezték el. Ezt valószínűsíti a következetes nyelvi alak is: trinzera del Signor d'Altam, vagy másutt: la trinzera del colonello d'Altam. 3 Ezt Wathay is ezzel megegyzően mondja el: i.m. 155. 1. 78—82. versek.