Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Források - Benda Kálmán – Nehring, Karl: Székesfehérvár 1602-es török ostromának naplója

Russworm tábornagyra céloz, aki Győrnél táborozott, nagyobb sereg élén. Starhemberg sem tartózkodott az ostrom alatt a várban, csupán ezredének valamelyik százada. A cseh árkászok (talán műszaki csapatoknak is mondhatjuk őket; Istvánffy szerint, i.m. 483. 1., az ő feladatuk volt az 1601-es ostromban tönkrement erődítmények kijavítása) Russwormmal együtt elhagyták a várat és Győrbe vonultak. Alemano Isolano gróf. Arról, hogy Székely Mózes, a későbbi erdélyi fejedelem 1602-ben járt Székesfehérvárt, Szamosközy István is említést tesz. Ahogy írja, az 1602. július 2-i tövisi csata után „Székely Mózes elhajolván Bastától, mene Thömösvárra, onnét Székesfejérvárra, ott teleié. A török nagy örömest fogadá és vajdaságot ígíre neki, ezt mondván: isten hozott, az régi magyar királyokat is itt koronázták fel." (Szamosközy István történeti maradványai. Kiadta Szilágyi Sándor. IV. Bp. 1880. 173. 1.) Arról, azonban, hogy már augusztus legvégén a török táborba érkezett, mindeddig nem tudott történetírásunk. Wathay lényegében hasonlóan, bár sokkal vázlatosabban adja elő Isolano ezredes és a kapitányok fogságba esését. Névszerint megemlíti Isolanot, a parancsnokot, Herbersteint, Heissensteint, Liechtensteint, Schiffert, Tschernemblt, Malinest és Eschert, akik meghaltak, bár azt nem mondja meg, mikor és hol. (I.m. 158. 1. 109—110. versek.) Mivel a székesfehérvári foglyok, főleg Isolano ezredes és Wathay Ferenc vicekapitány későbbi sorsával kapcsolatban történeti irodalmunkban számos bizonytalan és téves nézet terjedt el, talán nem lesz hiábavaló utalni Adam von Herberstein és Rimay János 1608—1609-es kiadatlan portai követségi naplójának idevágó részeire. 1608 decemberében a Belgrádon átutazó követek följegyzik, hogy megnézték Giovanni Marco Isolano, Friedrich von Herberstein és Maximilián von Heissenstein sírját. Azt tervezték, hogy tetemeiket magukkal hozzák, de nem lehetett, mert a holttestek még nem oszlottak fel teljesen, jóllehet ekkor már negyedik éve volt, hogy meghaltak. Ezért az örmény temető mellett sírhelyet vásároltattak számukra és ott temették el őket. (A jelentés: Staatsbibliothek, München. Ms. Cgm. 1277. fol. 170 v—171 v). Ugyanez a jelentés a Székesfehérvárnál fogságba esett többi tisztet is említi. Ezek Giulio Cesare Isolano, Konstantin Gráf von Liechtenstein, Veit Albrecht von Tschernembl, Andreas de Malines és Francesco Bolognini. Valamennyiüket Ali pasa őriztette Budán, kiváltásukról tárgyaltak is a császári követtel (amikor lefelé mentek 1608. júniusában és a visszaúton 1609. februárjában. U.o. fol. 24/r és 182 r.) Hogy kiváltásukra sor került-e, ha igen, mikor, nem tudjuk. Egyedül Wathayról bizonyos, hogy kiváltották, mégpedig már 1606. május—júniusában. (Benda Kálmán: Adalékok Wathay Ferenc életéhez. Irodalomtörténeti Közlemények 1968. 211. s köv. 1.) — Mindez megerősíti Istvánffy Históriájának forrásértékét, aki szintén azt írta, hogy Isolano és Herberstein (tévesen ugyan Györgynek írja), meghalt a fogságban, Wathayt pedig kiváltották. (I. m. 484. 1.)