Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Források - Benda Kálmán – Nehring, Karl: Székesfehérvár 1602-es török ostromának naplója

a torony és az árok közt és ezen azonnal megjelent közülük egy, zászlót lengetve, hogy az árok fölött belépjen, de puskalövéstől találva visszakényszerült. Az ezredes úr ez alá a hidacska alá odarendelte Herberstein [Ermestano] kapitány úr helyettesét, lándzsával felszerelt emberekkel. Az ellenség harmadszor is megkísérelte, hogy betörjön, de mindig visszaverték. Már esteledett, de a törökök folytatták az ostromot. Miközben az elmondott dolgok zajlottak, a mieink egy ágyút helyeztek el a fedezékünk mögé, és ez a magasabb részeken harcoló törökök körében nem kis kárt okozott, és ezzel háromszor verték le a földre az ellenség zászlaját; ezek a rohamok reggeltől sötét estig tartottak. Az ellenség két helyen aknát akart ásni az árok mögött, azonban megakadályozták. E rohamok során megölték katonáink nagyrészét, talán csak 300-an élték túl úgy, hogy képesek voltak még tovább harcolni. Ahogy az ellenség abbahagyta a rohamot, az ezredes urat, mivel a nap folyamán kapott nyíllövés következtében nagyon szenvedett, Herberstein [Ermestano] kapitány úr szállására vitték, mely közel esett a fedezékhez; Herberstein [Ermestano] kapitány úr hamarosan felkereste ott és beszámolt róla, hogyan vonult vissza az ellenség. Rövidesen odament Malines [Milines] kapitány úr is az ezredes úrhoz és jelentette, hogy a fedezékben lévő katonák közt folyó szóbeszédek arra vallanak, hogy lázadásra készülnek. Ezt mások is megerősítették az ezredes úr előtt, aki megparancsolta Tschernembl [Cernemel] kapitány úrnak és Herberstein [Ermestan] kapitány úrnak, hogy maradjanak a fedezékben a katonák között, ahogy Malines [Melines] kapitány úr is tette, attól tartva, hogy itt is zavargás tör maid ki; aztán szállására vitette magát. A fedezékben lévők merészen hangoskodtak, tiszteletlenül beszéltek a kapitányokkal, kijelentették, hogy eldöntötték, fel kell adni a várat az ellenségnek, és mindezt olyan hangosan művelték, hogy [az ellenség] nagyon jól meghallhatott mindent arról, hogy számuk mennyire megfogyatkozott, és hogy az ellenség sok aknát ásott körülöttük, és ha az ezredes úr és a kapitány urak nem tudnak valami hathatósát tenni, a dolgok olyan rosszul állnak, hogy ők maguk fognak sorsukról gondoskodni. Amikor Herberstein [Ermestan] kapitány úr jelentette ezt az ezredes úrnak, az hivatta a többi kapitány urat is, hogy megbeszéljék, hogyan lehetne lecsillapítani a katonák zavargását és megakadályozni gonosz tervük keresztülvitelét. A kapitány urakhoz csatlakozott néhány katona is, akiket a többiek választottak ki. hogy kihallgatást kérjenek az ezredes úrtól. Ö kijelentette, hogy tudni akarja, mi indította őket minderre és miért hagyták el helyüket. Azt a választ adták, hogy az egész legénység küldte őket, hogy beszéljenek őnagyságával, ezért kérnek kihallgatást. Az ezredes úr így engedélyt adott egyiküknek, hogy belépjen szállására, de a többinek az udvaron kellett maradnia. A fenti katona a többiek nevében elmondta az ezredes úrnak, milyen becsületesen harcolt a katonaság az előző napon a vár védelmében, és még most is készek lennének folytatni a küzdelmet, ha lenne rá valami remény, hogy idejében segítséget kapnak, de most már annyira fáradtak, és már kétszázan sincsenek, akik még fegyvert tudnának fogni, és hogy az ellenség minden oldalt aláaknázott, szinte már minden lőszerük is elfogyott, úgyhogy a továbbiakban lehetetlen folytatni az ellenállást. Könyörögnek ezért őnagyságának, adja fel a várat az ellenségnek azzal a megegyezéssel, hogy mindnyájan kapjanak szabad elvonulást holmijukkal.