Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Források - Benda Kálmán – Nehring, Karl: Székesfehérvár 1602-es török ostromának naplója

kezdte a támadást. Először nagy veszteségei voltak, erre elhatározta, hogy teljes erejével indul rohamra; ezt a mieink másodszor is bátran visszaverték. Ennek ellenére a mieink kénytelenek voltak otthagyni az omladozó falat és visszahúzódni a fedezékbe, még mindig védve azonban a sáncokat. A törökök hatalmukba kerítették a tornyot a régi bástya mögött és a rondellát, azután megrohamozták azt a rést, amelyet Herberstein [Ermestano] kapitány állása mellett ütöttek, bár az még nem volt elég nagy. Háromszor keltek át az árkon, de mindig visszakergették őket Herberstein [Ermestano] és Heissenstein [Haisenstano] kapitány úr katonái, úgyhogy zászlóikat az árokban hagyták. Később ugyan visszaszerezték őket, sok veszteség árán. Tschernembl [Cernemel] kapitány úr puskásai, a palotai kapu rondellája mellett, elég nagy kárt tettek bennük, így ezek itt tovább nem kísérleteztek. A nagyobbik fedezék mellett volt az ezredes úr, Malines kapitány úr és Escher [Esser] kapitány úr, aki az első rohamoknál két nyílvesszőtől sebesült. A törökök ezen a részen merész rohamot indítottak, de hiába, a mieink makacs ellenállást tanúsítottak, tűzzel, kővel, puskalövésekkel árasztva el őket. Ők sem maradtak azonban hátra ebben és sok kárt tettek bennünk egy faldarabról, mely még lábon maradt a régi bánya mellett, s ahonnan felfedezték egész fedezékünket; sok veszteséget okoztak a mieinkben a felülről lefelé kilőtt nyílvesszők, ezek számos embert megsebesítettek. Közöttük volt Malines [Melines] kapitány úr. akinek szemébe ment egy nyílvessző; nem sokkal ezután az ezredes urat is megsebesítette a térdén egy nyílvessző, olyan súlyosan, hogy összeesett és kénytelen volt a szállására vitetni magát, hogy sebét gyógykezeljék. Egy órán belül azonban visszavitette magát a fedezékhez, hasonlóképpen odament Malines [Melines] kapitány úr is és nagy hévvel folyt az ostrom. Az ezredes úr látta, hogy a katonák már nagyon fáradtak, a fedezéknél harcolók épp úgy, mint azok, akik a vele átellenben lévő támfalnál voltak. Hívatta Herberstein [Ermestan] kapitány urat 40 lövészével, hogy oda, ahol erre a legnagyobb szükség van, váltást vigyenek, és mivel kéznél volt Plorer zászlós úr is, ő a fenti támfalhoz nagy kockázat árán odavezetett néhány friss katonát, visszarendelve azokat, akik előzőleg ott voltak; ezek, ahogy a fedezékhez értek, a fáradságtól szinte halottként zuhantak a földre. Közben a magyarok, akik egy toronyban voltak, amelynek egy kapuja volt, a falai előtt árokkal, segítségért kiáltottak, mivel addigra már az ellenség behatolt az árokba és nekitámadt a kapunak; Herberstein [Ermistano] kapitány úrnak tehát ezeknek is segítségére kellett sietnie, néhány friss lövésszel, akik, mint a többi, odagyűltek a fedezékhez; az ezredes úr az említett Herberstein [Ermestano] kapitány úr minden puskását odarendelte és Tschernembl [Ciernemel] kapitány urat is, lövészei legnagyobb részével, akiket elvezényeltek helyükről. Az említett Tschernembl [Chiernemer] kapitány úr golyót kapott az oldalába, zubbonyából leszakított egy darabot. Az ezredes úr kénytelen volt minden állásból odarendelni a puskásokat, akik alighogy megérkeztek, hamarosan jelentette néhány katona, hogy tüzet fogott egy puskaporos hordó, némi károkat okozva. Elég súlyosan megsebesítette Antonio Zolsman urat, a várnagy szárnysegédét és fejetlenséget keltett a katonák körében; ugyanekkor az ellenség újabb rohamra lendült, Isten segítségével azonban nem tudott semmit sem elérni, visszaverték őket. Az ellenség egy áthidalást [busó] készített