Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Források - Benda Kálmán – Nehring, Karl: Székesfehérvár 1602-es török ostromának naplója

verték; azok nagy veszteség és sok halott árán kénytelenek voltak elhagyni a sáncot, melyet a mieink a Szigettel együtt visszafoglaltak. Sok francia esett el, egyet pedig elfogtak. Közülünk kevesen haltak meg, kivéve, ahogy már előbb említettem, a magyarokat, akik nem tudták magukat addig tartani, amíg elvárták volna tőlük, vagyis amíg megérkezik az a segítség, melyet már előbb elindítottak, készen az összecsapásra, és amelyben, ahogy az előzőben is, újra ott volt Sforza Marescorto Bolognese úr, valamint Allemano Isolani gróf és Giulio Cesare Isolano gróf, vér szerinti unokatestvérei az említett ezredes úrnak, mindhárman vitéz katonák, akik derekasan harcoltak. Az említett Giulio Cesare grófnak harc közben nyílvessző ütötte át a bal könyökét, összezúzva a csontot; halálos beteg volt végig az ostrom alatt. A törökök a nap további folyamán nem tettek más hadmozdulatot, csak verették a két erődöt, csekély, vagy semmilyen eredménnyel. Augusztus 16. és 17. A törökök árkaikban várakoztak és két ágyút állítottak fel a Besliaváros mögött, von Althan [d'Altam] úr erődje oldalán, hogy ezzel feltartsák a segélycsapatokat, melyek ezen az úton szoktak a Szigetre sietni. Augusztus 18. Harmadszor és utoljára rohamozta meg az ellenség a Szigetet, hatalmas bevetéssel. Jemisci Hasszán szerdár [Jemisi Sardar Ássam] pasa'

1 a mocsári átkelőhelynél állt fel, a másik oldalra, a hosszú hídhoz pedig nagyszámú lovasságot küldött, hogy ugyanakkor, amikor a gyalogság átkel, a lovasság is igyekezzék, amennyire tud, a Szigetre jutni, ahogy ez meg is történt. A roham mégis tovább tartott, mint az előző alkalmakkor. Amikor az ezredes úr előtt világossá vált, hogy az ellenség minden erejét arra összpontosítja, hogy elfoglalja a Szigetet, ő maga az említett tisztek és a várnagy segítségével magával vitt a városból minden magyart és a németek egy részét, Heissenstein [Haisinstain] kapitány úron és az emberein kívül, hogy az ellenség elől elvágják azt az átkelőhelyet, mely a messzebbi sánc mellett volt, ahol a törököknek igen nagy, sőt legnagyobb csapata gyűlt össze. A Besliavárosnál lévő árokban nagyszámú janicsár is elrejtőzött, épp von Althan [d'Altam] úr lövészárka előtt,

12 mivel még az éjjel vesszőnyalábok segítségével egészen a közepéig kiépítették az utat a mocsárban. Amikor elérkezettnek látták az időt, felhőként özönlöttek az említett helyekről a Szigetre, gyalogság és lovasság egyaránt. Ahogy az ezredes úr észrevette, hogy félúton elkapták és törökök veszik körül, a várnaggyal együtt nagy sietséggel a nagyobb erődöt igyekezett elérni, és a katonákat is visszafordította, kiadva a parancsot, hogy kövessék. Heissenstein [Haisinstano] bárót magyar és német katonákkal von Althan ezredes úr árka felé irányította, ahol az ellenség nagy számban torlódott össze a mocsár mellett, azzal a szándékkal, hogy a régi kapun keresztül jusson be az árokba. Ebben a reményében azonban csalatkozott, mert az ezredes úr bezáratta és erősen befalaztatta azt. Az ezredes úr ekkor rátámadt a törökökre, akik meg akarták akdályozni, hogy bejussanak az árokba, az őt követő katonák pedig a mocsárban harcoltak, remélve, hogy így megmentik a bőrüket. Tény, hogy az ezredes úrnak és kíséretének épp hogy sikerült bejutni a fenti árokba, és azok, akiket már nem tudtak megmenteni, túlnyomórészt elestek, alig ketten-hárman menekültek meg.