Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Közlemények - Farkas Gábor: Nemzetiségi viszonyok Fejér megyében 1848 – 1868 között

korlati életre készítették fel őket. 1850-ben Székesfehérváron 400 főnyi zsidólakosság élt. 1856-ban majdnem 600, és 1860-ban pedig 830 fő.

26 A székesfehérvári közéletet ebben az időben már a magyarrá lett német polgárság irányította. A magisztrátus a város politikai egységének megőrzésén munkálkodik, amely az abszolutista kormányzattal való teljes konfrontációban fejeződött ki. A kormányzat a németesítési törekvésekben kudarcot vallott Székesfehérváron. A néhány évtizede magyarrá vált polgárságot nem sikerült érzelmeiben megingatni, de a német nyelvet beszélő csoportok is magyarnak vallották magukat. Érthető tehát, hogy a jiddis nyelvet beszélő székesfehérvári népcsoport asszimilációját a hatóság meszszemenően támogatta. Az asszimiláció kérdésében azonban a zsidó népcsoport két táborra oszlott. A konzervatív csoport ragaszkodott a vallás régi konvencióihoz, a szertartás hagyományos formáihoz, melyet az újítók részben meg akartak változtatni és ezt az alapszabályban is rögzíteni kívánták. A két párt között azonban nem a vallási ellentét játszotta a főszerepet, A konfrontációt a gyors asszimilációra való törekvés, illetve az ellene felsorakozottak ellenállása váltotta ki. Az ellentét azonban nemcsak Székesfehérváron lappangott, hanem az ország egész zsidóságát foglalkoztatta e kérdés. Először Nagykanizsán, majd Székesfehérváron robbant ki ellentét a két csoport között, de ezt megoldani nem sikerült. A két zsidó párt között állandósult a civakodás, s a viszály nemcsak az utcán, az üzletekben, de még a zsinagógában is folyt. A kérdés komoly megoldására kísérlet az abszolutista kormányzat alatt nem történt, hanem csak annak gyengülése, sőt bukása után ment végbe. A Bach-rezsim bukását követően újra fellángolt magyar nemzeti érzés tömegeket fogott át. Nemcsak a zsidóság, hanem a németek, a szerbek magyarosítása is napirendre került. Az ellentét a két zsidó párt között 1858 körül elmélyült. Ekkor a városi tanács sem látott megoldást arra, hogy ezt a helyzetet hatósági úton feloldja. 1858-ban Zipser Mayer rabbinak el is kellett hagynia Székesfehérvárt, de utódának sem sikerült a két tábort közelíteni. Ekkor a városi hatóság ugyan közbelépett, amely — mint már említettük — a város politikai egységén őrködve törekedett a zsidók közötti egyenetlenkedés elsimítására,

2

' de ez nem hozott eredményt, 1861 elején a városi tanács a konzervatív csoportnak megengedte, hogy külön hitközséget hozzon létre, s ez a viszonyt csak elmérgesítette a két zsidó tábor között. A 90 tagú csoport az ortodox hitű zsidókat tömörítette, akik hálából a városi kórház számára 200 forintot adományoztak. Az ortodox hitűekhez a város szegényebb kereskedői csatlakoztak. Az újítók a gazdag zsidóság vezetésével a városi tanácsot kérték, hogy a hitközség kettészakadását ne engedélyezzék, azaz ne legyen két elöljárósága a fehérvári zsidóságnak. Azt elismerik a neológok is, hogy az ortodoxok külön imaházat és iskolát létesítsenek. Az ortodoxok imaházukat, iskolájukat 1861 tavaszán meg is szervezték.

28 A zsidók között a béke az idevonatkozó tanácsi határozat végrehajtása nyomán sem jött létre, s így a városi bizottmányi közgyűlés 1861. április 2-án ezt a határozatot megsemmisítette, az ortodox imaházat bezáratta, kulcsát elkobozta. Ez azt jelentette, hogy az ortodox csoport kiválását még sem engedélyezi a város.

21

' Ekkor az ortodoxok elszánt küzdelembe fogtak, amely során valamennyi fellebbezési fórumot megjártak. Amikor ez sem hozott számukra sikert, és ügyük elgáncsolását a városi hatóságban látták,