Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Közlemények - Farkas Gábor: Nemzetiségi viszonyok Fejér megyében 1848 – 1868 között

A zsidóság még ebben az évben hitközséget szervezett, melyet a városi hatóság december 2-án elismert. A hitközség élén elöljáróság állott, melynek elnöke és 4 választmányi tagja volt. A hitközség elöljárósága tehát csak vallási ügyekben volt illetékes, míg a zsidóság közigazgatási, politikai ügyeit a városi hatóság intézte. A hitközség alakulása idején a magyar városvezetés intézkedései arra vallottak, hogy a zsidó községet elég gyorsan akarja integrálni a város életébe. A tanácsi jegyzőkönyvben többek között az is olvasható, hogy ,,a zsidók a honi nyelv iránt mindig érdeklődést mutattak, azt sokan tökéletesen beszélik, mások jól értik. Ezért a városi tanács kötelezi a zsidó elöljáróságot, hogy az ügyek intézését magyar nyelven végezzék, jegyzőkönyvüket, anyakönyveiket magyarul írják".

2

'' A zsidók alkalmazkodó képességében nem is volt hiány. Nagyobb részük elfogadta a székesfehérvári közélet által megkövetelt beolvadás gondolatát, s így életük 1848-ig szinte zavartalanul folyt. 1842 őszén fiúiskolájukat megnyitották és Pillitz Dániel személyében rabbijuk lett. Egy esztendő múltán a rabbi Szegedre távozott és helyét Zipser Mayer, egy modern szellemű tudós foglalta el. Az új rabbi számtalan reform kezdeményezője lett, melyek között a magyarosítási folyamat gyorsítása fő helyet foglalt el. Ehhez nagy bátorságra és magas szellemi felkészültségre volt szüksége. A rabbi 1845-ben megalkotta a hitközségi alapszabályokat, majd több intézményt, köztük az izraelita kultúrkört is megalakította. Az intézmények a zsidó község szellemi és szociális fejlődését szolgálták. Zipser Mayer 1858-ig működött a székesfehérvári hitközség élén. Ezalatt a zsidó község lészámban megnövekedett, számuk túlhaladta a 800 főt. [1848 előtt az 1842. évi létszám lassan nőtt. 1847-ben csak 41 család (35 kereskedő, 6 iparos) élt itt.]

25 A céhek és a kereskedelmi társulat a vagyonos zsidóktól szabadulni kívánt. Az 1848. évi tavaszi mozgalmas napokban alkalmat találtak arra. hogy a városból kiűzzék a zsidókat, és ezt tanácsi határozattal megerősítsék. A zsidók elleni fellépés azonban a polgári haladást képviselő egyéneknél visszatetszést szült. A kormány utasítására a székesfehérvári zsidóellenes intézkedéseket visszavonták. A székesfehérvári antiszemita megmozdulásban a gazdasági érdekeit veszélyeztetve látó, — egykor német és szerb — kereskedők vezetőszerepét emelhetjük ki. A székesfehérvári németség egy része ezekben az évtizedekben vált magyarrá, s integrálódott a város életébe. Ezt a lehetőséget azonban a gazdasági élet kérdéseihez igen jól idomuló zsidó burzsoáziának a fehérvári kereskedők nem akarták megadni. Említettük, hogy a zsidóságból kiemelkedő értelmiség, azután a kereskedők a gyors asszimiláció hívei voltak. Országszerte működnek a zsidó hitközségekben a „magyarosító egyletek". A fővárosban 1843 óta, Székesfehérváron 1845 óta tudunk ilyen egyesületről. A fővárosban 1844-től a zsidó hitközség magyar nyelvű iskolát, óvodát, több ezer magyar nyelvű kötetből álló könyvtárat működtet. A fővárosi egylet hatása különösen a hitközség szellemi irányítójának, a rabbinak a tevékenységén keresztül kisugárzott Székesfehérvárra. A negyvenes években, s a következő évtizedben a létszámban gyarapodó zsidóság előtt gyakoriak a magyar nyelvű előadások, melyek a gya-