Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

Etyeken és Sóskúton erős ellenállásba ütközött, minden törekvése ellenére az előbbiben csak 8-an, az utóbbiban csak 15-en jelentkeztek nemzetőri szolgálatra.

46 Sőt, a német ajkú etyeki lakosok ki is jelentették, hogy „készebbek az eddigi robotnál 20 nappal is többet szolgálni csak hogy nemzetőrök lenni ne kénytelenítessenek". Az etyekeiek kijelentése mögött nem a forradalmi átalakulással való szembefordulást kell látnunk, hanem a katonáskodástól való félelmet. A csákvári járásban Kápolnásnyéken és Pettendpusztán 30, Gárdonypusztán 43, Sukorón 85, Pákozdon 139, Pátkán 187, Zámolyon 248, Lovasberényben 351, Nadapon 89 nemzetőrt írtak össze. Az 1172 nemzetőr közül mindössze 35-en rendelkeztek fegyverrel. Ez a tény újabb problémára hívta fel a figyelmet, nevezetesen: a fegyverhiányra, amely viszont tovább gyűrűzte az ellentétek felkorbácsolta hullámokat.

47 Az alispán már március 27-én a nemzetőrség szervezési munkálatainak elhalasztására tett javaslatot. Véleménye szerint a nemzetőrök felfegyverzése ,,a szegényebb sorsú nemesség" és a nép között kölcsönös ingerültséget idéz elő. A „bocskoros" nemesség érdekeit szem előtt tartó alispánt a tisztikar, elsősorban a járások szolgabírái támogatták. Az úrbéres parasztok felfegyverzése, fegyverviselési joguk elismerése az összeírás végrehajtásával megbízottak körében is ellenállásra talált.

48 Székesfehérvárott a nemzetőrség megszervezése problémamentesnek bizonyult. A nemzetőrök összeírásával megbízott csendválasztmány szervező munkájának eredményességét bizonyítja, hogy március 31-én 500 főből álló önkéntes kezdte meg, illetve folytatta nemzetőri szolgálatát. A csendválasztmány jelentése alapján mintegy 2500 nemzetőri képességgel rendelkező polgára van a városnak, s felfegyverzésük érdekében 2000 fegyvert kell rendelkezésükre bocsátani. A városi nemzetőrség továbbra is őrjárat-szolgálatot teljesített, felügyelt a közbiztonságra. A szabad királyi város területén jelentősebb, a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztető megmozdulásra nem került sor, csupán a hetivásárra érkező vidéki földművelők és iparosok tagadták meg a vám fizetését. A haszonbérlők panaszára a magisztrátus megtorló intézkedéseket nem foganatosított, ellenkezőleg, szigorú utasításban meghagyta, hogy a vámot — további rendelkezésig — senkitől „ingerlőleg vagy erőszakkal ne követeljék".

49 A vámmegtagadásnál lényegesebb, s gyakorlatilag megoldhatatlan konfliktussal találta szembe magát a pénzügyek terén a város vezetősége. Az inflációról keltett hírekkel egyidőben a pénzforgalomból eltűnt az ezüstpénz. A tanács sürgős beavatkozása vált szükségessé annak biztosítására, hogy a lakosság bankjegyeit az értékesebb fémpénzre beválthassa. A városi takarékpénztárral vették fel a kapcsolatot, melynek vezetősége az előzetes tárgyalások során késznek bizonyult 4000 Ft kölcsön biztosítására. Az ajánlatot a tanács elfogadta, s a bankjegyek beváltására Pesten került sor.°° A pénzügyek terén fellépő problémával a megyei adminisztrációnak is fel kellett vennie a harcot. A falvak népe is meg akart szabadulni bankjegyeitől. Az ezüstpénz iránt mutatkozó keresletet „némely önhasznukat leső egyének" arra használták fel, hogy a bankjegyeket értékükön alul váltották be. A visszaélések megszüntetése érdekében a forgalomban levő bankjegyek érvényességéről rendeletet adtak ki.

01